Előadás a Debreceni Egyetemen Horthy Miklósról és a Vitézi Rendről
2011.11.15

- vitéz Nagy Sándor -

Nagyszerű élményben volt része 2011. november 15-én azoknak a történelem szakos diákoknak és a többi érdeklődőnek, akik elfogadták a Debreceni Egyetemen tartott előadásra szóló meghívót. A közel kétórás előadást tárgyban és időben jól megosztották egymással az előadók: Dr. Kerepeszki Róbert egy. tanár és vitéz Bacskó György a Történelmi Vitézi Rend Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hadnagya.

Dr. Kerepeszki Róbert bemutatta a kormányzó életpályáját, gondolkodásmódját, világnézetét, tetteit, intézkedéseit a születésétől a haláláig. Külön kiemelte azokat a momentumokat, amelyeket a kommunista szemléletű történelemtanítás és -írás szándékosan elhallgatva, eltorzítva mutatott be. Horthy Miklós tengerésztisztként megfordult nemcsak Európa, hanem a közel- és távol-kelet országaiban is. Nemcsak megismerte, hanem meg is szerette az angolszász világot. Nem német, hanem angolszász beállítottságú volt. Nem volt fasiszta, sem náci. Hitlerrel való hivatalos kapcsolata a kezdeti udvariasról hűvösre, majd ellenségesre vált. A „boldog békeidőkben” Ferenc József császár és király szárnysegédjeként Bécsben elsajátította az udvari és diplomáciai etikettet. Az uralkodó vendégeit fogadta, amíg ők bebocsátásra várakoztak. Magas pozíciójában jól tudta Magyarországot reprezentálni. Az I. vh. kezdetén visszakérte magát a flottához, amely kötelékében számtalan tengeri győzelmet aratott. Ezért volt különösen fájdalmas számára, amikor IV. Károly parancsára át kellett adnia flottáját az ellenségnek. Az angolszász világ nemcsak ismerte, hanem tisztelte is Horthy Miklóst.

Vitéz Bacskó György előadását azzal kezdte, hogy Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták a vitézi tetteket. A hallgatók érdeklődéssel figyelték a Vitézi Rend alapításkori és mai céljait, tevékenységét, az egykori lovagrendek hű másaként felelevenített hagyományokat, a Rend felépítését, emigrációját, a hazatérését és a mai Vitézi Rend eszményét, feladatait. Az előadás során korabeli tagsági igazolványokat, kitüntetési javaslatokat, vitézi okleveleket is láthattak a jelenlevők. Személyessé tette a hallottakat az előadó saját nagyapjának avatási és telekigénylésre jogosító iratainak bemutatásával. A vitézzé avatást két honvéd hősies helytállásának történetén keresztül mutatta be az előadó. A Rend mai tevékenysége között említette a megemlékezések szervezését pl. a Magyar Kultúra Napjáról, március 15-ről, a trianoni gyásznapról, a Hősök napjáról. A kivetített fotókon láthattak főhajtást és koszorúzást a hortobágyi kitelepítésekre emlékezéskor, a karcagi ismeretterjesztő előadásról valamint karitatív tevékenységről a kárpátaljai magyarok és az Afgán Misszió sikere érdekében. A Rend sokoldalú kapcsolatrendszeréből bemutatásra került a magyar koronaőrök és a magyar tengerészekkel való együttműködés. A realitás talaján maradva szomorú tényként hangzott el a Vitézi Rend szakadása és annak okai. Megemlítésre került a vitézi csoportok ez évi egyesülési kísérlete is.

A hallgatók aktivitását, a témában való jártasságát, felkészültségét tükrözték a kérdéseik:

• a Vitézi Rendet megszüntető és tiltó törvény hatálya,
• a Rend törvényessége és a vitézi cím használata, a vitézi birtokok sorsa, a tagság mai feltételei,
• a Vitézi Rend és Honvédség valamint a ma is létező lovagrendek  és a vitézek közötti kapcsolat,
• a Rend anyagi forrásai, fenntarthatósága.

Kerepeszki Róbert felé pedig a történelmi realitásokra vonatkozó kérdések hangoztak el. Mindkét előadó kimerítő és részletes válaszokat adott a feltett kérdésekre.