64 hadisírt szenteltek újra Hódmezővásárhelyen
2013.05.26.

Hódmezővásárhely Önkormányzata, a Zrínyi Miklós laktanya katonái, a Történelmi Vitézi Rend és más civil szervezetek közösen minden évben megemlékeznek május utolsó vasárnapján azokra a hősökre, akik az első és a második világháborúban az életüket adták a hazáért.

2013 május 26-án ökumenikus istentisztelettel kezdődött az ünneplés a Belvárosi Református Ótemplomban ahol közel 30-an jelentek meg és hallgatták meg Dudás Ferenc hadnagy és dr. Alácsi Ervin százados tábori lelkészek emlékező beszédét, majd a Kossuth téri I. világháborús emlékműnél folytatódott, ahol Cseri Tamás önkormányzati képviselő mondott beszédet. Emlékező beszédében kiemelte, hogy 2800 fiatal már nem térhetett vissza városunkba, vagy hazatérése után halt bele az első világháborúban szerzett harctéri sérülésekbe, betegségekbe. Az emberiség még fel sem ocsúdott, amikor újra lángtengerbe borult a világ, és kitört a második világháború. Hódmezővásárhely ebben a háborúban is bőven áldozta fiai vérét. Május utolsó vasárnapján azért gyűlünk össze, hogy megemlékezzünk nemzetünk hősi halottairól, és fejet hajtsunk azok előtt, akik a legtöbbet áldoztak nemzetünkért, az életüket.

Ezt követően dr. Alácsi Ervin rk. tábori lelkész és Bán Csaba ref. lelkész mondott áldást, majd Kiss Tamás, a Németh László Gimnázium 12. osztályos tanulója elszavalta Tompa László: Altató dal című versét. Ezután koszorúkat helyeztünk el az I. világháborús emlékműnél, majd a Hősök terén található II. világháborús emlékműnél.

A programsorozat a Kincses Temetőben folytatódott, ahol 64 második világháborús katonasírt avattunk újra. Az ünnepség elején Dr. Böröndi Gábor dandártábornokot, a Bocskai István Lövészdandár parancsnokát és Almási István polgármestert katonai tiszteletadással fogadta a dandár díszszázada a jelenlévő emlékezők előtt. A jelentésbeadást követően a tábornok úr köszöntötte a megjelenteket. Az újraszentelés első emlékbeszédét Maruzs Roland őrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Háborús Kegyeleti Főosztály vezető helyettese mondotta, köszöntötte az egybegyűlteket, majd elmondta, hogy 1917-ben egy törvénycikk elrendelte, hogy minden település méltó emléket állítson az akkori háborúban elesett hősöknek. A két háború között ennek eleget is tettek. 1945 után azonban a második világháborúban elesettekre nem lehetett megemlékezni. 2001 óta adhatunk újra kegyeletteljes tiszteletet hősi halottainknak, amikor a kormány újra emléknappá tette május utolsó vasárnapját.

Az avatáson Almási István polgármester is beszédet mondott. Sosem szabad elfelednünk hősi halottainkat, azokat, akik otthonuktól távol lelték halálukat, és azokat sem, akik itt, a Kincses Temető hősi parcellájában helyeztek örök nyugalomra – hallhattuk a polgármestertől.

Ezt követően a Kovács Ferenc VRNT, a Történelmi Vitézi Rend tagja mondott beszédet. A beszédében a következőket mondotta: „Jertek feleim, temetőbe megyünk, Imára borulni, keresztfa tövében. Áldott ama hősök emléke nekünk, Kik nyugszanak ottan a béke ölében... Gróf Zrínyi Miklós azt írta: „Minékünk, magyaroknak, valamink vagyon, fegyverrel nyeretett az a mi eleinktől, úgy tartaték meg eddig, ezután is úgy kell megtartani!” Ezer esztendőn át nem pihentek meg a fegyverek és ugyanennyi ideig folyt a magyar katona vére. Hazánk a történelem országútjának közepében fekszik. Sziget az idegen latin-germán-szláv népek tengerében. A magyar katona kardja és szívének ereje akadályozta meg, hogy ez az idegen tenger nyomtalanul el ne nyelje nemzetünket. A magyar honvédek vérük hullásával, életük feláldozásával szentelték meg a magyar földnek minden rögét. Ők a mi hőseink. Áldozzunk kegyelettel dicső emléküknek. Testük nagyrészt már elporladt, halhatatlan szellemük azonban még most is itt világít előttünk. Halljuk hősi csatakiáltásukat, amellyel mindig arra az ellenfélre vetették magukat, amelynek útjában volt Magyarország, s amely el akarta söpörni nemzetünket az ősi Haza földjéről. Ott állott a magyar dacosan, rokontalanul, árván. Hősökre volt szükség, hogy a Kárpátok koszorújával övezett zöldellő medencét, az ezüstös csillogású folyók termékeny völgyét megtarthassák. S ebben a temetőben Hősök nyugszanak! Elsőként a Délvidék visszatéréséért vívott harcokban hősi halált halt Imre Pál szakaszvezetőt temették el itt 1941. június 1-én, akit utolsó útjára 10.000 vásárhelyi kísért. Ezt követően 1944-ben, a vásárhely környéki harcokban elesett magyar katonák örök nyughelye lett ez a parcella. Talán olyanok is alusszák itt örök álmukat, akik sírjához sosem jutottak el családtagjaik. Itt nyugszanak ők, akik nem meghalni akartak, hanem élni, mégis, halálukkal lettek ők példakép számunkra! Példakép, mert ezt a hazát vérben és vasban kellett megtartani, szép szóval sosem sikerült. S ők a legtöbbet, életüket adták azért, hogy mi magyarként élhessünk e honban! Tisztességes módon testüket eltemették, sírjaikat megjelölték, neveiket, akikét tudták, felrótták a fejfákra, virágot, mécsest raktak sírjaikra! Az 1945 után beállt gyökeres politikai fordulat a hivatalosan kijáró tisztelettől is megfosztotta hősi halottainkat. A nemzettudattól sohasem túlfűtött szocialisták meg is tettek mindent azért, hogy a magyar hősökre, a magyar katonára még csak gondolni se lehessen. Természetesen eltörölték a Hősök Napját is. A szocialista párt és hithű képviselői teljes mértékben kiszolgálták azt az eszmét, ami a magyar nemzeti tudat helyébe az internacionalizmust és nemzetidegen gondolatokat csempészett a magyar fejekbe. A II. világháború magyar hőseinek méltó emlékműveket sem állíthattak a hozzátartozók, az állam pedig nem akart emlékműveket állítani! Veszni hagyták a hősi temetőket, sokszor a már álló első világháborús emlékműveket is! Így járt ez a hősi temető is! S immár 6 éve, hogy mi, a Történelmi Vitézi Rend Tagjai nekiálltunk megkeresni és szerény eszközeinkkel rendbe hozni a megmaradt sírokat, fejfákat. S csoda történt, meghallgattatott az ima, s örömünkre az elkezdett munkát felkarolva ma ismét méltó körülmények között nyugodhatnak hőseink! Köszönet azoknak, kik segítettek ebben! Köszönet a Honvédelmi Minisztérium Kegyeleti Főosztályának, a Zrínyi Miklós laktanya katonáinak és Hódmezővásárhely Polgármesteri hivatalának. Nagy utat jártunk már be, de sok munka vár még reánk, mert Vásárhely határa tele van elhanyagolt emlékművekkel, temetőinkben még hiányoznak fejfák, melyeket pótolni kell, s biztos vannak még ma is fel nem talált katonasírok! S ezeket évről évre rendbe kell hozni, tisztán kell tartani. Erre vállalkoztunk 6 éve mi, a Történelmi Vitézi Rend vásárhelyi tagjai. S a következő években is rendszeres munkát igényel a sírok jelenlegi állapotának megtartása! Aki szeretne csatlakozni ehhez a munkához, keresse a Történelmi Vitézi Rend helyi tagjait! Kérem, hogy a megkezdett utat járjuk közösen végig, mutassuk meg, hogy mi méltók vagyunk azokhoz, kik e sírokban nyugszanak, áldozatuk nem volt hiábavaló! S ha az út végére érünk, elmondhatjuk, megtettük azt, ami minimum elvárható tőlünk, kései utódoktól! Tisztelt egybegyűltek! Végtelen hálával és tisztelettel gondoljunk Hősök Napján minden megdicsőült magyar katonára! A Szellem-Légiókra, akik már a Hadak Útján járva előttünk menetelnek példát mutatva a Hazához való hűségből és önfeláldozásból. Tanuljuk meg tőlük, mert meg kell tanulnia mindenkinek, aki ezen a földön magyarként akar élni, hogy ha kell, életünket is fel kell áldoznunk a Hazáért! A Hazáért haltak, Bánatunk hát nincsen, áldassék az Isten!

A beszédek után Benkő László VRNT szavalta Turchányi István: Magyar katonák című versét. Ezután a jelenlévők koszorúkat és mécseseket helyeztek el a hősi parcella emléktáblájánál. A Polgármesteri Hivatal nevében a polgármester úr, a Bocskai Dandár nevében Dr. Böröndi Gábor dandártábornok és Huszár Ferenc alezredes urak, a HM Kegyeleti Főosztálya nevében Maruzs Roland őrnagy úr helyezte el a koszorúkat.

A Történelmi Vitézi Rend koszorúját vitéz Gimesi István Csongrád megye székkapitánya, vitéz Kerecsen László székkapitány és vitéz Nagy László Szabolcs Csongrád megye vitézi hadnagya helyezte el. Ezt követően a többi megjelent szervezet és magánszemélyek helyezték el koszorúikat és virágaikat az emléktáblánál. A Hősi Parcellát ezután Dudás Ferenc református tábori lelkész áldotta meg.

Az áldást követően Almási polgármester úr, Böröndi dandártábornok úr, Maruzs őrnagy úr és vitéz Gimesi István székkapitány emlékmécsest helyeztek el halott katonáink emlékére az emléktáblánál. Az avatást a Szózat hangjai után a díszszázad tisztelgő díszmenete és a Magyar takarodó hangjai zárták.

A temetői emlékhely avatást a rk. temetőben és a Leventék Emléktáblájánál való megemlékezések követték. A hősi parcellánál történt ünnepséget követően a honvédség avatáson résztvevő tisztjei és altisztjei, a polgármester úr és a Történelmi Vitézi Rend tagjai állófogadáson vettek részt a helyőrségi klubban. Dr. Böröndi Gábor dandártábornok úr pohárköszöntőjében jelentős előrelépésnek, méltó és követendő példának hozta a mai nap eseményeit, mely egy hosszú út első megtett szakaszát jelenti, s amit folytatni kell. Ebben számítanak mindenkire, aki tevékenyen részt akar venni ebben a munkában.

***

A hódmezővásárhelyi hadisírgondozók vezetője vitéz Nagy László Szabolcs Csongrád megye vitézi hadnagya (jobbra) munkája elismeréséül a honvédelmi minisztertől a III. osztályú Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címet, a vitézek főkapitányától a Vitézi Rend Bronz Érdemkeresztje kitüntetést kapta meg