Emléktáblát állítottak Prügy községben Dr. vitéz Laczkó Lászlónak
2014.10.01

A Történelmi Vitézi Rend erdélyi törzsszékei 2014. szeptember 6-án a 1944-ben november 13-án a Tiszánál folyó védőharcokban hősi halált halt néhai Dr. vitéz Laczkó László (1908-1944) m.kir. tüzér zászlós hősi halálának 70-ik évfordulója alkalmából állítottak emléktáblát Prügy községben.

Az erdélyi vitézek emléktúrát szerveztek a megemlékezésre. A székely tüzértisztet a község református templomának tornyában érte az életét kioltó ellenséges tűzcsapás 1944. november 13-án. 70 esztendő elteltével érkezett el az idő és a lehetőség, hogy a templom külső falán vörösmárvány tábla hirdesse az utókornak a honvédő elődök hősies helytállását. Az 1944-es védőharcok súlyosságát mutatja, hogy ugyanezen templomkert lett a végső nyughelye 102 román közlegénynek és két tisztnek is. Honvéd és ellenség - ma már békében megférnek egymással a taktaközi falucskában.

A rendezvényen vitézi és nemzeti zászlósorral álltak ki az ünneplők. Megemlékező beszédet mondott többek között vitéz Lázár Elemér, az erdélyi törzsek elöljárója, vitéz Laczkó Áron, a hősi halott fia és megható, kedves írását olvasta fel a dédunoka Mike Bernadett.

Az ünnepélyességet emelő szép, régi énekek hangzottak fel az Egerből érkezett nemzetes Hegyesi-Hudik Margit énekművész előadásában. Az emléktáblát megáldotta Nagy Károly prügyi ref. lelkész és vitéz Szavas Péter miskolci rk. esperes-plébános.

Jelen volt vitéz Hunyadi László főkapitány, vitéz Juhász Béla és vitéz Kocsis László törzskapitányok, a Rend számos székkapitánya, hadnagya, alhadnagya és közvitéze, akik a tisztelet koszorúival borították el az emléktáblát.

A Hazáért a legdrágábbat is odaadó hősi halottnak szebb megemlékezést aligha lehet tartani, mint amilyen Prügyön volt ezen a napsütéses őszi délelőttön. Kevésnek adatik meg ez, még ha hetven évet is kell várni rá. "Vezesd még egyszer győzelemre néped..." - szállt messzire az emlékezők szívéből az ének az ünnepély befejezéseként.

A Szerencsi Televízió összefoglaló híradása megtekinthető itt.

Prügyről az erdélyi rendtársak Tarcal felé vették az irányt, hogy a hős sírjánál is leróják kegyeletüket. A temető a település fölé magasodó domboldalon terül el, ahonnét az egész környékre csodálatos kilátás nyílik. Jól látszik Prügy, a régi csaták hadszíntere. Laczkó Áron megindító emlékeket osztott meg a vitézekkel, hogyan kutatták fel édesapja nyughelyét, miként találtak rá a szemtanúra, aki emlékezett a korabeli eseményekre, és évtizedeken keresztül gondozta a sírt. A sors fintora, hogy időközben a sírhelyet megvásárolták, így a családnak továbbra sincs lehetősége rá, hogy maradandó emlékjelet állítson rajta. A jelenlévőkön erőt vett szomorúságot v. Lázár Elemér oldotta fel, aki azonnal visszafordult Prügyre, és a helyi református egyházközség vezetőségének a jóvoltából magával hozta azt a fakeresztet, amelyet a templomban őriztek: vitéz Laczkó László keresztje volt ez, amely immár a szülőföldön, Erdélyben hirdeti az áldozatkészség és halált megvető bátorság erényét.