Elhunyt vitéz Fehérváry István (1925-2014)
A szabadságharc eltiprása után Ausztriába emigrál. Megpróbáltatásait a Börtönvilág Magyarországon című könyvében írja meg. 1957-ben Bécsben létrehozza a Nemzetőr című lapot és szervezi az ellenállást. 1966-1970 között a marokkói Tangerben iskolaigazgató-helyettes. 1969-ben meghívják az Egyesült Államokba az Új-mexikói Egyetemre, ahol 20 évig politikatörténetet tanít. Angol nyelven megírja a Varsótól Szófiáig című könyvet, amelyet hatvanhárom amerikai egyetemen használnak tankönyvnek. A Hosszú út a forradalomig című könyvében feldolgozza 1956-ot, a saját életén keresztül. 1972-ben Münchenben avatják a Vitézi Rendbe, amelynek később hadnagya, majd székkapitánya. 1990-ben nyugdíjba vonul és hazatér. Kivégzett, mártírhalált halt rabtársainak állít emléket az 1945-1956 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségének megalapításával, amelynek haláláig elnöke. Érdemeiért megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Temetéséről a család később intézkedik, melyről a rendtársakat is tájékoztatjuk. "A szüleim és a tanáraim is úgy neveltek, hogy a magyar népet, Magyarországot szolgálni kell. Ezt a szolgálatot kötelességnek éreztem."
|