ln memoriam vitéz Gergely István
a Történelmi Vitézi Rend helyettes főkapitánya

Tudjuk, hogy minden élet - előbb vagy később - elmúlik, mégis félünk a haláltól. Nem ismerjük, hogy mi vár ránk, de hitünk szerint reméljük, hogy egy jobb világba költözünk. Megrendülünk, amikor valaki közülünk, akit tiszteltünk, szerettünk, kilép az élők sorából és - ha katona volt - úgy mondjuk, hogy a hadak útjára lépett. Vitéz Gergely István helyettes főkapitány hagyott itt bennünket az elmúlt napokban. Tovább...

Az 1900-as évek végén ismertem meg a Vitézi Szék ülésén, a Rend ügyvezető törzskapitányaként szolgálta a Rendet. Igen, szolgálta, mert a Vitézi Rend sorsának alárendelte az életét. A széki üléseken kitűnt a valóságnak, a követelményeknek mindenben megfelelő pontos, szabatosan megfogalmazott hozzászólásával, előadásaival. Ügyvezető törzskapitányként a főkapitányt betegsége idejére helyettesítette, intézkedéseiben senki sem talált kifogást.

Mint a magyarországi törzsszék központi irodavezetője hivatalos kapcsolatban közelebb kerültünk egymáshoz, és beszélgetésünk során kiderült, hogy gimnáziumi iskolatársak vagyunk. Gergely Pista előttem két évvel, 1941-ben érettségizett jeles eredménnyel a budapesti I. kerületi magyar királyi állami Werbőczy István gimnáziumban. lskolánk kiemelkedően híres volt az állami iskolák között a magas tanulmányi követelmények és a nevelési szigor miatt. Az a humanista szellem, mely áthatotta a diákság életre való felkészítését a 8 év alatt vérünké vált, ebből egy élet alatt nem lehetett kilépni. A humanizmus mellett és talán elsősorban a hazafias gondolkodás irányította a kiváló tanárok működését. A közös, egyforma szemléletmód alapján kialakított világnézetünk, hazaszerető magatartásunkat meghatározó felfogásunk, szellemiségünk szinte barátsággá hozott össze bennünket Gergely Pistával.

Többször hívott meg budai lakásába, ilyenkor mindig élmény volt a vele folytatott beszélgetés. Megtisztelt azzal, hogy bírálta a Vitézi Renddel foglalkozó írásaimat, és én kitüntetésnek vettem, hogy a külhoni szakadásokkal foglalkozó hosszú tanulmányát lektorálhattam. Összekötött bennünket a választott hivatástudat is. Vitéz Gergely Istvánt 1944. augusztus 20-án avatták gyalogos hadnaggyá a Ludovika Akadémián, ahova én néhány héttel később vonultam be megkezdeni katonai pályafutásomat. A kegyetlen történelem mindkettőnk életébe betört, és nem folytathattuk azt a tevékenységet, melyet életcélul kitűztünk magunk elé. Új munkakört kellett választanunk, és itt is találkoztunk. Pista Németországban lett pénzügyi és számviteli gazdász, én ugyanezt a képesítést itthon szereztem meg. Ez a második választás sem volt véletlen, mert a katonai élet iránti legfőbb követelmények egyike a fegyelmezett magatartás, és a számviteli munkát is csak a jogszabályok és a működési előírások legszigorúbb fegyelmezett betartásával lehet jól végezni.

Kedves vitéz Gergely lstván!

Katonai fegyelmezettségedet egész életedben megtartottad, és erre a koronát tetted fel az előbb említett, a Rend külhoni szakadásait elbeszélő és az illetékeseket kíméletlenül bíráló, könyvvé szélesedett tanulmányoddal. Ezt a könyvet még bemutattad a 2012. évi Vitézi Szék-i ülésen, noha betegséged miatt már nagyon nehezen mozogtál.

Az utóbbi években már nem tudott eljönni Magyarországra, és 2014. karácsonyán megkapta az utolsó földi és már égi behívót.

Emlékedet egy horatiusi mondás kíséri: Non omnis moriar, vagyis: nem halok meg egészen. Akik ismertünk, tiszteltünk és egyéniségedet szerettük, emlékezni fogunk Rád és emlegetni is fogunk.

Requiescas in pace! Nyugodj békében!

vitéz Cseresnyés Pál tb. törzskapitány

Vissza