Emlékműállítás az 1945. évi felvidéki tömegmészárlás áldozatainak – felhívás adománygyűjtésre A lelki üdvükért és a lelki üdvünkért! Az idén, 2015-ben lesz 70 éve, hogy a Beneš-dekrétumok alapján százezreket űztek el otthonukból, tízezreket küldtek kényszermunkára, és ezreket gyilkoltak le a támasz nélkül maradt és kiszolgáltatott felvidéki magyarok közül, minden bírósági ítélet nélkül. Köztük csecsemőket, gyermekeket, nőket és aggastyánokat. Nekünk, szerencséseknek, akik ezeket az atrocitásokat szüleink vagy nagyszüleink jóvoltából túléltük, kötelességünk megemlékezni azokról, akiknek nem volt ennyi szerencséjük, és áldozatul estek a háború alatti és utáni vérengzéseknek. Jelen ismereteink szerint az egyik legnagyobb tömegmészárlás Pozsonyligetfalun történt, ahol 1945-ben bizonyíthatóan legkevesebb 530 személy – magyarok, németek és más nemzetiségűek – esett áldozatul a pozsonyligetfalusi 17. gyalogezred katonái által elkövetett etnikai tisztogatásnak. A közelgő évforduló kapcsán Pozsonyligetfalun az ártatlan áldozatoknak szeretnék méltó síremléket állítani 4 helyen: a volt gyűjtőtábor helyén, a kivégzések helyszínén (S-4, S-6, S-9) és a pozsonyligetfalusi temető tömegsírjánál. Az emlékművek előkészítésére egy társaság alakult, amelynek tagjai: Csáky Pál EP-képviselő, Szabó József a Magyar Külügyminisztérium szlovákiai főtanácsosa, Kalita Gábor a Pozsonyi Magyar Galéria elnöke, Brogyányi Mihály történész, az MKP tagja, Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének elnöke, Petrás Amália a Csemadok Pozsony Városi Választmányának tagja és Dunajszky Géza író. Az emlékművek elkészítésére Mag Gyula szobrászművészt szeretnénk felkérni, akinek több, a témával kapcsolatos alkotása már ismert a Felvidéken. A cél érdekében nyilvános pénzgyűjtés szervezünk, amely egy elkülönített számlán az Emlékmű-előkészítő Bizottság felügyelete mellett lesz a célnak megfelelően felhasználva. Az emlékmű-tervezeteket nyilvános véleményezésre bocsátjuk, és a győztes változatok kerülnek elkészítésre. Tisztelettel kérjük, anyagi lehetősége szerint támogassa az emlékművek megépítését. Az Emlékmű-előkészítő Társaság nevében: Dunajszky Géza
*** Az adományokat fogadó fél: Bankszámla:
Megkülönböztető/Variábilis szám: 1945 *** Dr. vitéz Callmeyer Ferenc egykori levente írja: Éjjel van három óra. Nem tudok aludni. Emlékek törnek fel bennem, meggyilkolt bajtársaimé. Kezemben morzsolgatom a tegnap kapott ’56-os emlékkeresztet. Mivel érdemeltem meg? A túléléssel? Hiszen már egyszer Teremtőm kegyes volt és megmentett a tömegsírtól. Mivel érdemeltem ki? Azzal, hogy gyáva voltam, s eljöttem a halál kezei közül? Eszembe jut a vers: „S a sírt, hol nemzet süllyed el,/Népek veszik körül/ S az ember millióinak /Szemében gyászkönny ül.”
|