A hadak útjára lépett vitéz Harmath Lajos
2015.09.21
|
93-ik esztendejét betöltve, 2015. szeptember 17-én kapta meg az égi behívót a kiváló ejtőernyős tiszt, vitéz Harmath Lajos m.kir. hadnagy, ny. honv. alezredes, a Történelmi Vitézi Rend tb. székkapitánya. 1922-ben született. Édesapja első világháborús rokkant nyugdíjas csendőr tiszthelyettes. Pápán, a bencés gimnáziumban érettségizik. 19 évesen azonnal jelentkezik önkéntes ejtőernyős katonának. Kiképzés után a győri 16. gyalogezredhez vezénylik. A karpaszományos tisztes iskolát évfolyamelsőként végzi, ennek okán felvételt kap a Ludovika Akadémiára. 1944. augusztus 20-án avatják hadnaggyá. Avatás után két hét szabadság járna, ám helyette elvállal egy frontra induló századparancsnok-helyettesi beosztást. A Duna-Tisza közén a délről betörő nagyszámú orosz erők ellen esik át a tűzkeresztségen. 1944 novemberében a solti hídfőben 10 napra tartóztatják fel az ellenséget. Ejtőernyős bajtársaival vitézül, bátran harcol, az elképzelhetetlen küzdelmeket is vállalják. A solti hídfőben védekező századát támadásba viszi át, és elfognak egy teljes támadó román századot, amiért a Magyar Bronz Koronás Érdeméremmel tüntetik ki (hadiszalagon a kardokkal). 1944 karácsony másnapján Környénél a Budapest felé támadó orosz zászlóaljat a vezetésével (aknaszilánkoktól sebesülve) megállítják, elkergetik, nagy vérveszteséget okozva nekik. Haditettéért a Magyar Ezüst Koronás Érdemérmet kapja hadiszalagon a kardokkal. A Németországba tartó kórházvonatról önkényesen lelép, hogy visszatérhessen a Pápán lévő alegységéhez. 1945 tavaszán önkéntes két raj erejű sikeres vállalkozás levezényléséért a Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapja hadiszalagon, a kardokkal. |
1945 májusban, a háború vége után két nappal, Graz térségében a Szent László hadosztály utóvédjeként, az ejtőernyős zászlóalj 5. századát vezetve orosz fogságba esik. 1947-ben tér haza a Szovjetúnióból. Sokáig állás nélküli, végül a mosonmagyaróvári tejipari vállalatnál kap segédmunkási állást. Itt is megállja a helyét, és főművezetőként megy innen nyugdíjba.
A kommunista rendszer bukása után a Honvéd Hagyományõrzõ Egyesület és a Vitézi Rend szervezését végzi. Előbbiért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, utóbbiért a Vitézi Rend Arany Érdemkeresztjét kapja meg. 1991-ben Münchenben avatják vitézzé. A Vitézi Rend Arany Nemzetvédelmi Keresztjét a vitézi ékítményekkel a 17 éves rendi munkájáért kapja. A Honvédelemért Kitüntető Cím III. és I. osztályát a honvéd hagyományõrzésért nyeri el. A partneri kapcsolat révén az osztrák bajtársaktól a „Das Landesehrenkreuz in Silber” kitüntetést kapja.
2007-ben alezredessé lép elő. Mosonmagyaróvár köztiszteletben álló polgára. Kezdeményezésére a hősi halottak kegyeleti kápolnáját társadalmi munkával újították fel. A hazafiságra nevelés érdekében előadásokat tart iskolákban, egyesületekben. Életművéért 2013-ban a Pro Urbe díjat kapja.
Végső nyughelyére a mosonmagyaróvári Feketeerdei úti új köztemetőben katonai tiszteletadás mellett kísérték 2015. október 1-én. Nyugodjon békében!
