Elhunyt dr. vitéz Kendrey Gábor
2019.02.23.

2019. február 3-án, életének 90. évében hunyt el dr. vitéz Kendrey Gábor patológus professzor. 1929. október 6-án született Budapesten. Felmenői Erdélyből, Maros megyéből származtak. Édesanyja, dédunokája volt Czetz Jánosnak, az erdélyi hadsereg vezérkari főnökének, akit Bem József nevezett ki tábornokká. Szüleit olyan elismert férfiak tanították, mint Teleki Pál, későbbi miniszterelnök, vagy Klebersberg Kuno kultuszminiszter. Keresztény hitét, erős hazafias elkötelezettségét és segítőkészségét is első példaképeitől, édesanyjától és édesapjától hozta.

Középiskolai tanulmányait Komáromban a Szent Benedek–rendi katolikus gimnáziumban végezte, ahol magasan képzett pedagógusoktól tanulta meg és tette magáévá a bencések jelmondatát: ora et labora! (imádkozz és dolgozz!) értékrendet. A magad mögött csak magad állsz hozzáállást is a bencésektől sajátította el. Ezt követte egész életében, soha nem mások segítségével érte el céljait, hanem saját erejéből, kitartásából és hite által.

Tizenhat évesen megtapasztalta, milyen családfenntartónak lenni. A háború utolsó hónapjaiban egy hadiüzemben végzett munkájáért hadijegyeket kapott, amiért cukrot, zsírt és szalonnát tudott vásárolni családjának. Látta a Sztálin-gyertyákat, amikor az amerikai „Liberátorok” lebombázták a szőnyi olajfinomítót. A bombázás éjszaka történt és az „amik” így világították ki a célpontokat. Látta a nyilasokat, amint a házuk előtt hajtották a zsidókat Ausztria felé. Ekkor látott először emberölést a Duna partjainál. Édesanyját megszólták, amiért enni adott egy éppen gyermekét szoptató zsidó asszonynak.

Történelem iránti vonzódása saját tapasztalatai, szüleitől hallott történetekből és a felmenőkben található hősöktől eredt. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán orvosdoktori diplomát szerzett 1953-ban summa cum laude eredménnyel. Gazdag patológiai munkásságát az 1 sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben kezdte. A diagnosztikus patológia, a daganatkutatás és a patológia oktatása területén egyaránt maradandót hagyott számunkra. Hosszú ideig az Orvostovábbképző Egyetem Patológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, valamint az egyetem első dékánja, a Magyar Patológus Társaság elnöke, a Patológus Szakmai Kollégium elnöke, a Magyar Onkológiai Társaság örökös és tiszteletbeli tagja, a Pathological Society of Great Britain and Ireland tiszteletbeli tagja (egyetlen magyar), az Orvostovábbképző Egyetem doktori iskolájának elnöke volt, csupán a legfontosabbakat említve. Közel 200 tudományos munkája (ebből 9 könyvfejezet) után írt három monográfiájából ismerhető meg életszemlélete és szerény, de határozott egyénisége.

Kitűnő előadókészség, magával ragadó retorika, igényes magyar mondatszerkezetek, választékos kifejezések, stilárisan és lexikálisan meggyőző felkészültség jellemezte. Hatalmas tudású, széles szakmai és humán műveltségű ember volt. Egész életen át tartó pártatlansága és hazafias cselekedetei által a Történelmi Vitézi Rend 2011-ben avatta fel.

Szakmai pályafutása során számos díjjal ismerték el tudását. Az utolsó, a 2017-ben, a Dies Academicus ünnepségen a Pro Universitate díj volt. „A kör bezárult, teljes életet éltem. Megismertem hazámat. A nehézségeket vállaltam, kompromisszumokat kötöttem, megalkudni nem tudtam. A magam útját jártam” - búcsúzott el utolsó írásának egyikében.

Temetése 2019. február 21-én volt a Farkasréti temetőben. Nyugodjon békében.

 

Vissza