Kapuállítással emlékeztek Trianonra és a Vitézi Rend megalapítására a székely vitézek Erdővidéken
2020.10.09.

 „Magyarnak lenni nagy s szent akarat”. E Sajó Sándor-sorok jegyében és felemelő ünnepség keretében emlékeztek a Történelmi Vitézi Rend székely törzsei Bardoc-Miklósvár-szék főszervezésében 2020. október 3-án a Vitézi Rend megalakulásának 100. évfordulójára, a Trianoni diktátumra és a magyar honvédek 1940-es erdővidéki bevonulására.

 A megemlékezések Olaszteleken, a református templom udvarán istentisztelettel kezdődtek. Tüzes Bölöni Ferenc lelkipásztor igehirdetésében a bibliai magvető példázatán át helytállásunk fontosságáról, a ki mint vet, úgy arat szólás igazságáról beszélt, arról, hogy életünkben a legfontosabb annak szolgálatába állni, ami magában hordozza a maradandóság magvait. Azt tudatosította a jelenlevőkben, hogy bár elmúlt száz évünk nehézségekkel, megpróbáltatásokkal volt teli, mégis megmaradtunk és bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Ellenben „jövőt csak akkor tudunk teremteni, ha nem áldozzuk fel jóságunkat, emberségünket” – nyomatékosította.

Az istentiszteletet követő megemlékezésen Bartha Imre VRNT, a Vitéz Dálnoki Veress Lajos Székely Törzsszék törzskapitánya a templom udvarán, az egykori országzászló talapzatán elhelyezett Trianon-emléktáblát az aktualitás fényébe helyezte, hiszen elmondása szerint az elhelyezésére éppen akkor kerül sor, amikor a román parlament ünnepnappá nyilvánította június 4-ét. V. Kósa Ilona Imola a Magyar Püspöki Kamara 1920. június 4-én kiadott imáját olvasta fel, a Volt Politikai Foglyok Csíki szervezetének részéről Kelemen Csongor a Jókai c. 1920-ban ismeretlen szerzőtől megjelent verset mondta el. Az emléktáblát tervezője, v. Máthé Lóránt Pál, a Vitéz Lakatos Géza Székely Törzsszék törzskapitánya, és kivitelezője és a Brassó-Hétfalusi Szék tagja, Miklós István VRNT leplezték le, ezután a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit, és templomudvaron felcsendült a Szózat.

Az emlékezők ezután az Olasztelek–Székelyszáldobos–Vargyas keresztúthoz vonultak, arra a helyre, ahol az 1940. szeptember 12-én a bevonuló magyar honvédeket fogadták az erdővidékiek, és akiknek tiszteletére akkor erdővidéki faragómesterek székelykaput állítottak.

„ Az éjszaka sötétjében nagy munkába kezdtek Erdővidék székely ezermesterei. Lécek, gerendák gyűltek halomba, zengett a fűrész, és előkerültek az éles bicskák: a Jézusfaragó ember lelkesedésével sok ügyes kéz faragta a székelység ajándékát: a legszebb székely kaput a testvéri ölelésre tárt karú magyarságnak. Két éjszaka készült csak, és mégis a legszebb székely kapu lett belőle nem csak külseje miatt, hanem azért is, mert ennek a kapunak lelke is van. Egy nemes, nagy múltú nemzet legősibb törzsének lelke ég benne " – olvasható a Magyar Föld egyik korabeli lapszámában. A 80. évfordulón ennek a kapunak a hasonmása került avatásra, ugyanakkor megemlékeztek a Vitézi Rend alapításának 100. évfordulójáról is.

A 80 éve itt történtekről Bartha Imre VRNT törzskapitány beszélt. V. Keserű Sándor tanár Trianont és az azt követő eseményeket elevenítette fel. V. Szabó Kinga v. hadnagy a Vitézi Rend megalakulásáról és elmúlt száz évéről szólt. V. Lázár Elemér a Történelmi Vitézi Rend helyettes főkapitánya Sajó Sándor Magyarnak lenni c. versével biztatta a jelenlévőket a nemzeti érzés megtartására és helytállásra, majd köszönetet mondva a rendtársaknak és a támogatóknak a kapu megőrzésére szólított fel. A „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar” feliratú székelykaput v. Lázár Elemér és Bartha Imre leplezték le és Tüzes Bölöni Ferenc lelkipásztor áldotta meg.

A megemlékezés nemzeti imáink elénekelésével és koszorúzással zárult. Az ünnepség fényét emelték az olaszteleki fiatalok és az olaszteleki Harmónia női kórus alkalomhoz illő dalai és Bartha Imre törzskapitány versmondása.

v. Ambrus Ágnes vitézi hadnagy