Főhajtás vitéz Magasházy László sírjánál
2020.11.02.

Baracska egy Fejér megyei kisközség. Temetőkertjében szerény síremlékek kis csoportja jelzi a Magasházy család parcelláját. Halottak napján kerestük fel az egykori lovastüzér vezérőrnagy, vitézi törzskapitány, kormányzói szárnysegéd, országgyűlési képviselő, díjlovas bajnok nyughelyét, aki élete utolsó tizenhárom évét a kommunista diktatúra börtöneiben szenvedte el.

1879-ben született Sárkeresztúron. Korán árvaságra jutott, ezért neveltetéséről nagybátyja, Magasházy Antal premontrei kanonok és főgimnáziumi tanár gondoskodott. Joghallgatói egyetemi tanulmányait pénzhiány miatt hagyta félbe és a katonai pályára lépett. 1905-ben avatták lovastüzér hadnaggyá. Megszakítás nélkül 51 hónapig teljesített szolgálatot az arcvonalban, a cs. és kir. 10. lovas hadosztály szakasz-, üteg- és osztályparancsnokaként. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Jugoszláviába menekült, ahonnan az első tiszti különítményt vezette Szegedre. Itt lett Horthy Miklós mellett előbb fővezéri, majd 1920-1929 között kormányzói szárnysegéd. 1925 és 1935 között a budapesti I. Lovas Tüzérosztály felállításában vett részt, majd szolgált tisztként.

vitéz Magasházy László alezredes 1928-ban

1935 és 1938 között a lópótlás felügyelője a Honvédelmi Minisztériumban. Lovaglásban és lótenyésztésben nemzetközi viszonylatban elismert szaktekintély volt. Díjlovaglásban kétszeres magyar bajnok (1932, 1934). Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Berlinben a 6. helyezett díjlovagló csapat tagja volt. Egyéniben a 17. helyen végzett. 1937-ben vezérőrnaggyá nevezték ki, 1938-ban ment nyugdíjba. Az 1939-es választásokon a Magyar Élet Pártja képviselőjeként került be az Országgyűlésbe.

Országgyűlési képviselőként 1943 szeptemberben az alcsúti országzászló avatásán

A Vitézi Rend megalapításakor, annak első törzskapitányai között avatták vitézzé 1921. május 22-én a budai királyi várkápolnában. Jelentős része volt a Rend létrehozásának megtervezésében. A megalakuló Vitézi Szék tagjaként Fejér, Veszprém, Komárom és Nyitra-Pozsony vármegyék vitézeinek elöljárója lett.

1944-ben a Gestapo hajtóvadászata elől még megmenekült, de a szovjet megszállás alatt már nem tudta elkerülni a letartóztatást. 1946-ban a budapesti népbíróság népellenes vádakkal ítélte életfogytig tartó börtönbüntetésre az 1919-es bolsevik uralom leverésében tanúsított vezető szerepéért. Baracskai földbirtokát és otthonát elkobozták, családját elűzték. Nyolcvan éves korában 1959-ben hunyt el Szentesen. A rendszerváltás után a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában megsemmisítette az 1946-os népbírósági ítéletet.

Szerény,de gondozott síremléke a baracskai temetőben