A hadak útjára lépett vitéz Detre Gyula László
2021.05.19.

 

Legidősebb bajtársunk, vitéz Detre Gyula László a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett szkv. m.kir. főhadnagy, a Magyar Harcosok Bajtársi közösségének emeritus főcsoportvezetője, a Történelmi Vitézi Rend tb. törzskapitánya 103-ik életévét betöltve 2021. május 15-én lépett a hadak útjára Montrealban (Quebec, Kanada). Áldozatos, fáradhatatlan közösségi és magyarságmentő munkájával messze kiemelkedett a világ minden égtájára szétszórt magyar katonák közül. Emelt fővel szolgálta hazáját, a magyar ügyet és mindig tiszti esküjének szellemében cselekedett.

1918. március 19-én született a délvidéki Monostorszegen. Édesapja, id. vitéz Detre Gyula népiskolai tanító az első világháborúban kiérdemelte többek között az 1. és 2. o. ezüst vitézségi érmet, majd később a második világháborúban önkéntes tart. főhadnagyként szolgált a doni harctéren. A trianoni békeszerződést követően, miután nem akar a szerbeknek felesküdni, azok kiutasítják, ezért Bajára költöznek. Az ifjú Detre Gyula a zirci cisztercita rendhez tartozó bajai III. Béla Reálgimnáziumban erős hazafias, nemzeti keresztény oktatásban részesül. A tanulás mellett aktívan sportol: úszik, vízipólózik, evez, futballozik, majd a szekszárdi Garay János Gimnázium diákjaként tőr- és kardvívásban tűnik ki, amely sportágnak évtizedekig versenyzője is lesz. Az érettségi után 1938-ban önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, ahonnan karpaszományos tiszti iskolára, majd hadapród őrmesteri tanfolyamra vezénylik. 1939 végén vitéz Jány Gusztáv altábornagy megígéri édesapjának, egykori frontszolgálatos beosztottjának, hogy támogatja felvételi kérelmét a Ludovika Akadémiára. 1940-ben zászlóssá lép elő a kétéves önkéntes szolgálat végén, amelyről a sikeres felvételi vizsga után le kell mondania. 1942. december 6-án ranghelyesbítéssel avatják hadnagynak, beszámítva a kétéves önkéntes karpaszományosi szolgálatát.

A szegedi V. hadtest 9. gyalogezred II. (karhatalmi) zászlóaljának 4. lövészszázadához osztják be Szabadkára. Rövid időn belül századparancsnoknak nevezik ki. 1944. januártól főhadnagy. Századánál kap ifj. Horthy Miklós tartalékos hadnagy kiképzést. Többször jelentkezik frontszolgálatra, de parancsnokai nem engedélyezik, mondván neki idehaza lesz majd feladata.

Detre Gyula (középen) százada, Szabadka, 1943. november

1944. júliusban zászlóalját a kormányzó testőrségének megerősítésére rendelik Fót állomáshellyel. Titkos feladatuk a megszálló német erők megakadályozása abban, hogy a kormányzót letartóztassák. Tudomást szereznek arról is, hogy a Gestapó állandó megfigyelés alatt tartja a zászlóaljat. Fótról a budapesti Werbőczy Gimnáziumba vezénylik át vitéz Lázár Károly testőrparancsnok közvetlen irányításába. Itt lesz szemtanúja az 1944. októberi eseményeknek, a kiugrási kísérlet kudarcának és a totális német hatalomátvételnek. Kormányzói parancsra a várbeli testőrség leteszi a fegyvert, Detre Gyula zászlóalját pedig a testőrség helyére rendelik ki. A királyi vár, a magyar Szent Korona és a kormány védelmét biztosítják. A hatalomátvételkor kiosztott Árpád-sávos karszalagok viselése ellen arra hivatkozva tiltakozik, hogy ők a m. kir. honvédség katonái, nem a nyilaskeresztes párt hadserege, amelynek parancsnokai helyt is adnak és elrendelik a karszalag levételét. A szovjet erők már közvetlenül Budapestet fenyegetik, amikor novemberben alakulatát Kőszegre helyezik át, továbbra is a Szent Korona páncélládájának őrzésére, valamint kormánytagok és családtagjaik védelmére. A szovjet 9. gárda-hadsereg erői ellen védik Kőszeget, de sokszoros túlerő visszaveti őket. Katonáival utolsóként hagyja el a kőszegi Gyepű II. körletét 1945. március 30-án. Április végéig az ausztriai Mattsee-ben teljesítenek őrszolgálatot (ahol a koronaőrök titokban földbe rejtik a Szent Koronát), végül Alsó-Bajorországban esnek amerikai fogságba.

A m.kir. „Hunyadi János” testőr zászlóalj veszteségjelentése, 1945. március 29. (forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

1949-ig a kellerbergi fogolytáborban él feleségével és a fogság alatt született két fiával. Innen Kanadába vándorolnak ki, ahol előbb napszámos, majd a Canadair repülőgépgyárban (mai nevén Bombardier) tíz évig munkás, innen emelkedik feljebb. Feladata katonai repülőgépek tartalék alkatrészeinek megrendelésére vonatkozó árbecslési tárgyalásokon, a kormány és a honvédelmi minisztérium képviselőinek részvételével folyó évi árazási javaslatok összeállítása lesz. 1988-ban az ármegállapító osztályról megy nyugdíjba.

Már megérkezése évében, 1949 végén bajtársi és baráti körben megkezdi Magyar Harcosok Bajtársi Közössége montreali csoportjának szervezését. 1951-ben, az első hősök napi megemlékezésükön hívására a montreali katonai állomásparancsnok is részt vesz. 1950-ben bekapcsolódik a montreali Magyar Egyházak és Egyesületek Nagybizottsága – később Montreali Magyar Bizottság – munkájába, ahol előbb szervező, majd titkár és hét évig elnök. Különböző kommunistaellenes tüntetéseket, felvonulásokat szervez Montrealban és Ottawában. A Parlamentben beadványt ad át a kanadai kormány megbízottainak az 1950-51-es magyarországi igazságtalan kitelepítések miatt. A tüntetésekkel felhívja a kanadaiak figyelmét azokra az igazságtalanságokra, amiket a trianoni békekötéskor a „győztes hatalmak” Magyarországgal szemben elkövettek. 1951-ben segédkezik a montreali magyar cserkészcsapat megszervezésében. Az 1956-os forradalom idején három hétig a menekültek részére felállított Hungarian Relief Committee, a Magyar Segélyszolgálat irodájában tevékenykedik. A Kanadai Magyarok Szövetségének 1951-től tagja, hosszú ideig alelnöke és 2000-ig igazgatósági tagja. 1983-ig sok-sok hazafias megmozdulásnak szervezője és rendezője. 1950-től 1965-ig megszámlálhatatlan táncestélyt rendez Montrealban a feleségével és bajtársaival. 1960-ban vitéz Pántis Istvánnal megszervezik a Montreali Magyar Énekkart. Sokszor szerepelnek helyi rádióadásokban, hangversenyeken és természetesen a magyar ünnepélyeken. Ugyancsak 1960-ban az MHBK keretében indítja el a Zrínyiről elnevezett vívóklubot. Ő maga is több vívóversenyen indul és mindig jó eredménnyel végez.

Az MHBK Zrínyi Miklós vívóiskolájában, Montreal, 1972

A montreali Magyarok Nagyasszonya római katolikus templom parkjában 1964-ben állítják a Magyar Hősi Emlékművet. Ettől kezdve itt emlékeznek meg a magyar hősökről és mártírokról. 1974-ben Mindszenty József bíboros, hercegprímás montreali látogatása előkészítésének egyik szervezője. A Mindszenty-ünnepségek során a Szent József Bazilika főoltáránál zászlótartó testőrként áll a bíboros mögött. 1983-ban kap először vízumot Magyarországra, hogy 38 év után édesanyját, testvéreit és rokonait meglátogassa. 1989. október 23-án Budapesten szemtanúja egy új korszak kezdetének, amikor is a nemzet szabadon ünnepelte az 1956-os szabadságharc évfordulóját. Hadnaggyá avatása 60 éves évfordulóján ünnepélyes keretek között veszi át gyémánt oklevelét a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2002-ben, és tíz év múlva, a 70-ik évfordulón a rubin díszoklevelét.

Vitéz Detre Gyula szkv. főhadnagy átveszi emlékdiplomáját és rubin díszoklevelét
Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2012. szeptember

1981-ben avatják vitézzé részben édesapja várományosaként, részben saját érdemei elismeréseként. A Vitézi Renden belül 1983-tól különböző beosztásokban tevékenykedik, mígnem Kanada országos törzskapitánya lesz. 2000. szeptemberben a Vitézi Rend legmagasabb kitüntetésével, a rend címeres aranygyűrűjével tüntetik ki Budapesten. Visszaemlékezései Történelem közelről címen 2007-ben jelent meg az Antológia Kiadó (Lakitelek) gondozásában.

Gyula bátyánk, köszönjük nagyszerű munkásságodat, példaadásodat. Emléked megőrizzük, nyugodj békében.

Vitéz Radnóczy Antal főkapitánnyal Budapesten

 

 

Vissza