1914. augusztusban vonul be újoncként Győrbe a 19. gyalogezredhez. Októberben már az orosz fronton harcol, ahol átlövik a karját. Alig gyógyul fel, amikor 1915. márciusban visszatér Galíciába.

Április 11-én este az egész napos csata után Cservenka községnél az orosz ellentámadás elől visszavonul az ezred, de Csantavéri egy géppuskával és hét bajtársával éjszakára a lőállásban marad. A napközben elfogyott lőszert az ellenséges állások közvetlen közeléből pótolják úgy, hogy a sötétben odakúsznak az elesett oroszokhoz. Másnap pirkadatkor a magyar állások ellen meginduló tömegtámadást a magára maradt lövész osztag halált megvető bátorsággal sikeresen visszaveri.

Bátor és önfeláldozó tettéért megkapja az arany vitézségi érmet. A háborút végigharcolja, kiérdemli az I. és a II. o. ezüst vitézségi érmeket is, és őrmesterként fejezi be. Háborús érdemei és kitüntetései alapján 1924-ben Magyarország kormányzója vitézzé avatja.

Vissza