Határvadász szakaszvezető.

Szegény földműves családban született. Szülei a nagyszekeresi ispán cselédjei voltak, saját földdel nem rendelkeztek, a cselédházat másik családdal is meg kellett osztaniuk, így az ifjú Póti a hadsereg kötelékében látta meg jövőjét. Példás sorkatonai szolgálata, fegyelmezett viselkedése miatt továbbszolgálhatott. Szakaszvezetőként a 24. Határvadász zászlóalj portyázó század 24/4 feketeradói (Kárpátalja) őrsének ideiglenesen megbízott parancsnoka volt 1939-ben.

Az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntés Kárpátalja akkor cseh ellenőrzés alatt levő területeinek egy részét nem juttatta vissza Magyarországnak. A határok őrzésére, ellenőrzésére, megtartására és keleten az át nem adott részek visszafoglalására 1938-ban kezdődött a határvadász alakulatok létrehozása. A 24. Határvadász zászlóalj 1939. januárjában alakult beregszászi helyőrséggel. Az alig felállt zászlóalj hamar átesett a harcérintkezésen és a tűzkeresztségen, hiszen feladatul kapták Nagyszöllős előtt Fancsika és Tekeháza körzetében a cseh páncélos utóvédek megtámadását és átlépve az akkori országhatárt a felbomlott Csehszlovákiától fegyverrel szerezzék meg Kárpátalja vissza nem adott területeit.

A fegyveres harcok nemzeti ünnepünkön, március 15-én kezdődtek. E nap kora hajnalán a feketeardói őrs 25 fős szakasza őrsparancsnokukkal, Póti Károly szakaszvezetővel az élen megtámadta a cseh kézen lévő Szászfalu drótakadályok mögé betelepült helyőrségét. A szakasz a községet négy irányból közelítette meg, de a géppuskákkal megerősített helyőrség erős tűzzel fogadta a magyar csapatot. Póti maga vitte és kezelte az őrs golyószóróját, de a támadás során megsebesült az ellenséges tűztõl. Ezt követően a támadás elakadt. „Az a hősiesség, bátorság és önfeláldozó kötelességérzet amellyel a szakaszparancsnok még a legnagyobb tűzben is vezette az őrsöt a legénységre erősítőleg hatott.” (Magyar Katonaújság 1939. május 21).

Póti a helyettes parancsnokot magához rendelte és neki újabb utasításokat adott. A csehek harckocsival támogatott ellentámadásba kezdtek, de a szakasz nem hagyta magára parancsnokát. Újra megsebesült, de még ekkor is buzdította alárendeltjeit. Tartották az állásukat az ellentámadás alatt és védték a határt életük árán addig, míg a szomszédos őrs erősítése meg nem érkezett. Póti a cseh harckocsi ellentámadásakor közvetlen irányzással, a harckocsi géppuskájából közvetlen közelről kilőtt több, fejét ért lövés következtében életét vesztette. Vele együtt hősi halált halt összesen 13 magyar katona.

A holttesteket a tiszabecsi iskolában terítették ki. Póti holttestét a szülei és testvérei azonosították, majd koporsóját lovas szekérrel szállították Nagyszekeresre és a helyi református temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyűrűs menyasszonya a szeretett vőlegény halálhírét megkapva „folyékony szódával” vetett véget életének.

A harcban tanúsított vitéz és bátor magatartásáért a Kormányzó posztumusz Magyar Arany Vitézségi éremmel tüntette ki. Õ volt, aki harmadikként megkapta ezt a kitüntetést.

A felterjesztésből: „A túlerős ellenségtől megsebesülve bár, de alárendeltjeit még mindig további küzdelemre bátorította…. Személyes bátorság, önfeláldozó elszánt kötelességteljesítése alárendeltjeinek példát és bátorságot nyújtott.

A sir, ahol örök álmát alussza 2010. május 15-től a Történelmi Vitézi Rend Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei állományának gondozásában van. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Vissza