Vezérezredes, sportvezető.

Halász álnéven versenyzett, az 1906. évi athéni soronkívüli olimpián a 400 m-es gyorsúszásban negyedik helyezést ért el.

A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után osztrák-magyar közös tiszt lett, vízből mentésért kitüntetést kapott.

Az I. világháború után a Magyar Úszó Szövetség alelnökeként a vidéki úszósportot szervezte meg, majd a szövetség társelnöke lett.

A II. világháborúban mint altábornagy az Ifjúság Honvédelmi Nevelésének és Testnevelésének Országos Vezetője (IHNETOV).

1945-ben lefokozták, a Népbíróság halálra ítélte. A Nemzeti Főtanács az ítéletet életfogytiglan tartó kényszermunkára módosította. A rabkórházban halt meg 1946-ban.

Vissza