vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc
Kismarton, 1892. máj. 27. – Arnstorf, 1980. ápr. 14.

 

Vezérezredes. A soproni honvéd-főreáliskola után 1912-ben végzi el a Ludovika Hadiakadémiát. Az első világháborúban kétszer sebesül, soron kívül vezérkari százados. 1927-ben vitézzé avatják.

A Ludovika Hadiakadémia parancsnoka 1938. és 1943. között. Közben a Donnál a pécsi IV. hadtest harcait vezeti két hónapig. 1943-tól a debreceni VI. hadtest vezetője, altábornagy. Mellette egyik fő szervezője a magyar cserkészmozgalomnak. Így kerül kapcsolatba Teleki Pállal, aki vele rendezteti meg 1933-ban a gödöllői cserkész-találkozót, s miután ennek óriási volt a sikere, rábízzák 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus megrendezését is, amiért pápai kitüntetést is kap. Később emigránsként többször is jár Rómában, ahol a pápák mindig magánkihallgatáson fogadják.

Hadtestével a Kárpáti arcvonalon harcol. 1944. július 26 - augusztus 1. között az 1. magyar hadsereg parancsnokaként sikeresen megvédi a Tatár-hágó 90 km hosszú arcvonalát a három elit szovjet hadsereggel szemben. Haditettéért megkapja a Magyar Érdemrend Középkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, és a csillaggal. Ezeket a harcokat a Tatárhágó visszanéz c. könyvében örökíti meg (Buenos Aires, 1952).

1944. október 13-tól a "Budapest hídfő" parancsnoka, vezérezredes. A nyilas hatalomátvétel után Szálasi országos elhelyezési kormánybiztossá nevezi ki, január 8-án leváltják. Intézkedéseinek következtében nem válik szovjet hadizsákmánnyá a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészlete, a Magyar Szent Korona, a koronázási ékszerek és a világon egyedülálló, felbecsülhetetlen értékű magyar nemzeti bélyeggyűjtemény.

 

Ma is él az a tévhit, hogy Sopronkőhidán ő ítélte volna el Kiss János altábornagyot és társait a Honvéd Vezérkari Főnökség Bírósága elnökeként. A valóságban őket már december 8-án Budapesten halálra ítélték és kivégezték. 1945-ben Németországba távozik. A normandiai amerikai tábornoki hadifogolytáborból 1946-ban szabadul.

1946-ban megszervezője és vezetője az első emigráns lelki és szellemi mozgalomnak, a Magyar Szabadság Mozgalomnak, amelynek Európában kezdetben 60 ezer tagja volt. Terve, hogy – amerikai segítséggel – felszabadítja Magyarországot, és mint kormányzó irányítja. 1947-ben 12 ezer hontalan magyar részvételével zarándoklatot szervez és vezet Altöttingbe. Az 1939-es országgyűlés nyugatra menekült tagjaiból összehívja az un. Altöttingi országgyűlést, amely a kormányzói jogkör ideiglenes gyakorlásával megbízott magyar királyi miniszterelnökké választja, de erről 1948-ban lemond.

1948-tól részt vesz minden jelentős antikommunista kongresszuson és világkonferencián. A magyar érdekek védelmében két könyvet, számtalan tanulmányt, beszédet és cikket ír. A világ számos országában több mint nyolcvan útján előadásokat tart a magyarság múltjáról és tragikus jelenéről.

1950-ben a népbíróság lefokozza, és távollétében életfogytiglani fegyházra ítéli háborús bűnök miatt. Az ítélet valódi indoka azonban a nyugat-németországi magyar emigráció szervezésében vállalt szerepe. Több emigráns mozgalom vezetésében szerepet vállalt, majd később a nyugat-németországi magyar cserkészetnek szentelte magát. A kommunista rezsim Államvédelmi Hatósága elrablását, illetve meggyilkolását tervezi, amely azonban csak terv marad.

József Ágost tábornagy halála után, 1962-től haláláig az emigrációba szorult Vitézi Rend harmadik főkapitánya. Németországban hunyt el 1980-ban. A kivételes képességű, nagy felkészültségű, vitéz magyar katona sírja az arnstorf-i templomkert temetőjében található. Történelmi értékű irattárát és emlékeit még életében a Ludovikások Bajtársi Közösségének adományozza.

Miután a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma 1998-ban megsemmisítette a népbírósági ítéletet, a köztársasági elnök a Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottságának kezdeményezésére eredeti rendfokozatát posztumusz helyreállította.

 
 

vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy 1944-ben a Tatár-hágónál

 

Vissza