Altábornagy. A cs. és kir. katonai műszaki akadémián végez 1915-ben Mödlingben. Harcol és megsebesül az olasz fronton, olasz hadifogságba kerül. A nemzeti hadseregben műszaki beosztásokban teljesít szolgálatot.

A Donnál a kecskeméti 13. könnyű hadosztály parancsnoka. Osztogorszk hősies védelmével, majd a híres kitöréssel megmenti a 2. magyar hadsereg becsületét.

1944-ben a 25. gyaloghadosztály parancsnokaként megvívja a tordai csatát. A több mint egy hónapig (1944. 09. 05. és 10. 08. között) zajlott csata a Magyar Királyi Honvédség legkiemelkedőbb fegyverténye volt a II. világháborúban. A csata közben léptetik elő altábornaggyá. Különparancsában így méltatja a helytállást: „…A Haza büszke ránk! A hálát a sors biztos nem fogja tőlünk megtagadni, ha kötelességünket továbbra is csorbítatlanul teljesítjük…”.

Az 1. hadseregben hadtestparancsnok. Elkeseredett harcokat folytat Kárpátalja védelmében. Német nyomásra váltják le. 1945. májustól október végéig amerikai hadifogoly. Hazatérése után 1945-ben "vezetői állásra alkalmatlan"-nak nyilvánítják. 1951. és 1953. között kitelepítik Csanádapácára. Háborús tapasztalait Élményeim a második világháború alatt címmel vetette papírra, amely csak a kommunista diktatúra bukása után jelenhetett meg nyomtatásban.

Székesfehérváron hunyt el 1979. július 25-én.

Vissza