Vezérezredes, miniszterelnök.

Tanulmányait Bp.-en végezte a Ludovika Akadémián, 1910-ben avatták hadnaggyá. Az I. világháborúban főhadnagyi majd századosi rangban csapattiszt a budapesti I. honvéd gyalogezredben az orosz, majd az olasz fronton. 1914-ben a jaroslaui csatában súlyos sebet kapott. 1921-től vezérkari tiszt, a katonai akadémia tanára. A prágai magyar követségen katonai attasé, utána hadtest-vezérkari főnök és dandárparancsnok Bp.-en.

A 2. hadsereg vezérkari főnöke volt másfél évig, 1941-ben altábornagyként a kassai VIII. hadtest, 1943-ban a keleti fronton működő megszálló Kárpát-csoport parancsnoka. 1944. márc. és máj. között az 1. hadsereg parancsnoka vezérezredesként, amelyet ő vezényelt támadásba Galíciában.

1944. aug. 29-től okt. 16-ig miniszterelnök. Horthy Miklós politikájának megfelelően igyekezett lazítani a németekkel való kapcsolatokon. Később a nyugati hatalmak elutasítása után a SZU-hoz fordult, de a németek és nyilasok elbuktatták az október 15-i, előkészítetlen kísérletet a németekkel való szakításra. 1944 dec.-ében a nyilasok Sopronban házi őrizetbe vették. 1945. áprilistól 1946. februárig szovjet internálásban volt.

A kommunista rezsim kitelepítette budapesti lakásából, munkás lett a Hortobágyon. 1965-ban sikerült elhagynia Magyarországot és Ausztráliába emigrált. 1967-ben halt meg, Adelaide-ben temették el.

Miután Eichmann Adolfot izraeli kommandók elfogták Argentínában, és perbe fogták Jeruzsálemben, a magyarországi deportálások szervezője ezt mondta: