Vezérőrnagy. 1911-ben végez a kassai gyalogos hadapród iskolában.

Az első világháborúban a cs. és kir. 52. gyalogezred századparancsnoka. A kelet-galiciai Nowicánál 1917. júliusban tanúsított kimagaslóan önfeláldozó és bátor magatartásáért elnyeri a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.

1927-től a Honvédelmi Minisztérium beosztottja. 1933-1936 között az Országos Vitézi Szék Főszéktartóság nemzetvédelmi osztályvezetője. 1939. márciusban alezredesként vesz részt Kárpátalja visszafoglalásában a 15. kerékpáros zászlóalj parancsnokaként. 1941-1942 között ezredesi rangban a "József nádor" 2. honvéd gyalogezred parancsnoka.

1942. novembertől a nagykanizsai 9. könnyű hadosztály parancsnoka a Donnál. A visszavonulás során kimagaslóan vitézi magatartásával sorozatosan válságos helyzeteken lesz úrrá. A Don menti állásokban 12 napig dacol hadosztályával az orosz tömegtámadásokkal, s mint az utóvédek utóvédje biztosítja a voronyezsi hídfő német erőinek rendezett elvonulását. Eközben súlyosan megsebesül, de a harcot tovább vezeti.

Példamutató helytállásáért a második világháborúban egyetlen tisztként kapja meg a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét 1944-ben. A kaposvári 10. gyaloghadosztály élén 1944-ben a kárpáti arcvonalon harcol.

Amerikai hadifogsága után Németországban, 1951-től az USA-ban él. 1993-tól posztumusz altábornagy.

Vissza