Vezérezredes, az osztrák-magyar rádiós felderítés orosz szekciója legkiválóbb kriptoanalitikusa.

A bécsi Landwehr hadapródiskola, majd felsőtiszti tanfolyam növendéke volt. Német anyanyelve, cseh, lengyel és bolgár nyelvtudása mellett kiválóan beszélt oroszul is. Nyelvismeretét hasznosítva, 1913-ban mint vezérkari századost Moszkvába vezényelték. Az első világháború kezdetén az osztrák-magyar hadseregparancsnokság hadműveleti irodájában teljesített szolgálatot.

1914-től a rejtjeles orosz rádiótáviratokat elsőként sikerült megfejtenie. Az így kapott híranyagnak döntő hatása volt a osztrák-magyar hadműveletek tervezésére.

1918-ban kérelmezte magyar állampolgárságát. 1918 novemberében a bécsi Magyar Likvidáló Hivatalban nyert ideiglenes beosztást. Később megbízták a Bécsben működő "S" csoport (hírszerző csoport) felállításával és vezetésével. 1919-ben megkapta a magyar állampolgárságot. 1930-ig - nyugdíjazásáig - a budapesti vámőrségnél dolgozott.

Elismerően szól Pokorny teljesítményéről, a rejtjelmegfejtésben elért sikereiről Borisz Mihajlovics Saposnyikov, a Szovjetunió marsallja "A hadsereg agya" című, az első világháború hadműveleteinek eredményeit és kudarcait elemző munkájában. A II. világháború végén Pokorny találkozott Malinovszkij marsallal. A beszélgetés egyik témája a rejtjelezett orosz üzenetek megfejtése volt.

A második világháborút követően külügyminisztériumi alkalmazásban állt 1949-ben bekövetkezett végleges nyugdíjazásáig. Ekkor vezérezredessé nevezték ki és megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 1950. és 1955. között ő sem kerülte el a zaklatásokat, a nyugdíját is visszavonták. 1960-ban halt meg Budapesten életének 78. évében.

Vissza