Altábornagy, országgyűlési képviselő. Egyszerű hivatalnok családból származva futott be szép pályát két testvéréhez hasonlóan. Vitéz Shvoy István maga is katona, altábornagy, egy időben a honvédség főparancsnoka. Shvoy Lajost Székesfehérvár püspökévé nevezte ki a pápa.

1899-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. A Hadiakadémiát 1902-1904 között végezte el.

Az I. világháborúban a kezdetétől végéig részt vett különböző vezérkari beosztásokban. Szinte valamennyi fronton harcolt. Kiváló szolgálataiért több kitüntetésben részesült. 1918 december és 1919 március között vk őrnagyként a Szegedi Katonatanács elnöke. 1919-ben jelentős szerepet vállalt a Nemzeti Hadsereg szervezésében mint vk alezredes, majd hamarosan vk ezredes.

Rendkívül határozott, igen szigorú, tehetséges katonatiszt. Gyorsan emelkedik beosztásaiban. 1922 novembertől a vezérkari főnök szárnysegédje, majd 1923 márciustól a honvédfőparancsnok v. Nagy Pál vezérkari főnöke. 1924-25-ben a 9. gyalogezred parancsnoka. 1925-ben megszerzi az államtudományok doktora címet. 1926-ban tábornok, 1929-ben vitézzé avatják. 1930-tól 1934-i nyugdíjaztatásáig az V. vegyesdandár parancsnoka, 1931 májustól altábornagyi rangban.

Nyugdíjazása után 1935-től bekapcsolódott a politikai életbe, mint Szeged országgyűlési képviselője és a Nemzeti Egység Pártja Véderőbizottságának elnöke. A párton belüli ellentétek miatt szakad félbe politikusi karrierje.