Vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke. A pécsi honvéd hadapródiskolát 1906-ban végezte el, majd a bécsi hadiiskolán (Kriegsschule) tanult 1914-ig. 1919-ben szolgált a Vörös Hadseregben. Az 1920-as években a honvéd vezérkarban teljesített szolgálatot. 1926-tól 1931-ig a Szabályzatismertető tanfolyam (később Hadi Akadémia) tanára.

1936-tól 1938-ig a Ludovika Akadémia parancsnoka, 1938-tól a kassai VIII. hadtest, majd 1941-ben a SZU elleni támadásba bekapcsolódó Kárpát-csoport néven összefogott magyar haderő parancsnoka, altábornagy. 1941. szept. 6-tól 1944. ápr.-ig a honvéd vezérkar főnöke, 1941. nov. 1-től vezérezredesi rangban. Nagy német nyomással szembeszállva igyekezett mérsékelni a magyar hadsereg részvételét a szovjet front harcaiban.

Beosztásából német nyomásra kellett távoznia. 1944. okt.-ben a nyilasok letartóztatták, és Sopronkőhidán őrizték. Az új magyar kormány kommunista nyomásra az amerikaiaktól, mint háborús bűnöst kérte ki. 1946-ban a népbíróság koncepciós perben állásvesztésre, vagyonelkobzásra, nyugdíjmegvonásra és 10 év fegyházbüntetésre ítélte, majd a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) életfogytiglani fegyházra súlyosbította.

1946-ban a kommunista Ries István igazságügyminiszter törvénytelenül (mint elítéltet) kiadta a titói Jugoszláviának, ahol egy látszatper keretében halálra ítélték az újvidéki razzia állítólagos támogatása miatt. A jugoszláv hatóságok megkínozták, majd a péterváradi erőd falánál agyonlőtték, más források szerint karóba húzták.

A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben az ellene itthon hozott ítéletet hatályon kívül helyezte, a vádak alól felmentette.