Gyalogsági tábornok, m.kir. titkos tanácsos, a honvédség főparancsnoka. 1897-ben a budapesti hadapródiskolában kezdi katonai tanulmányait. 1900-ban avatják fel, majd ezt követően a cs. és kir. 4. bosnyák ezrednél kezdi szolgálatát. A bécsújhelyi katonai akadémia elvégzése után 1906 és 1909 között Bécsben elvégzi a cs. és kir. Hadiiskolát, és vezérkari tiszt lesz. A zágrábi XIII. hadtest vezérkari testületéből vonul a háborúba. Az I. világháború alatt a szerb és az olasz harctéren, végül Albániában és Macedóniában teljesít szolgálatot.

A Tanácsköztársaság alatt a 29. dandár parancsnoka a csehek elleni győztes hadjáratban. A forradalmak elmúltával, a honvédség újjászervezése után a honvédelmi minisztériumba rendelik be, és ott az elnöki osztályt vezeti 1925-1929 között. 1927-ben lép elő tábornokká.

1936-tól 1940-ig a honvédség főparancsnoka, utána nyugalomba vonul. Szolgálata alatt a honvédség erőteljes fejlesztése történik (Huba hadrend), valamint Felvidék és Kárpátalja felszabadítása. Kitüntetve a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével és a Magyar Koronás Nagy Aranyéremmmel.

1939-től a Felsőház tagja. 1944-ben Nyugat-Németországba távozik. A Portugáliában visszavonultan élő Horthy Miklós 1956-ban megbízza a Vitézi Rend helyettes főkapitányi teendőivel és a Vitézi Rend újjászervezésével.

Nyugat-Németországban hunyt el 1958-ban.

Vissza