Gyalogsági tábornok. 1884-ben végzett a Ludovika Akadémián. 1886-ig csapattiszt, majd a bécsi vezérkari akadémia hallgatója.

Először a budapesti IV. hadtestparancsnokságon, majd őrnagyként a 4. nagyváradi honvéd gyalogezrednél szolgál. 1900-ban a honvéd vezérkar osztályvezetője. 1905-ben ezredesként a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred parancsnoka, majd tábornokként a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke.

Az I. világháború kezdetén altábornagyként honvédelmi államtitkár. 1914 novembertől december 5-ig a 38. honvéd hadosztály parancsnokaként az uzsoki hágónál megállítja a betörő oroszokat. Katonái fagyban, hóviharban, fogcsikorgató küzdelemben verik vissza az orosz tömegtámadásokat, amiért megkapja a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét.

Később Zboro és Bártfa vidékén, majd Tarownál győz a nagy túlerőben lévő orosz felett. Részt vesz a gorlicei áttörésben.

1917-tõl honvédelmi miniszter, e minõségében szolgál Tisza István, Esterházy Móric és Wekerle Sándor kormányában is egészen 1918. október 31-ig. A polgári forradalom idején mint a forradalom vívmányaira veszélyes egyént a minisztertanács internáltatta 1919. febr. 24-én. 1919 februárjától összekötõ tiszt a francia katonai bizottságnál, 1921-ben visszavonul az aktív szolgálattól.

Vissza