Az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet előtt a kormányzó akadályoztatása esetére helyettesévé nevezi ki. Horthy proklamációja után kiadja a parancsot a visszavonulásra, de németbarát tisztjei árulása folytán a németek letartóztják, átadják a nyilas hatóságoknak; a hadbíróság 15 évi fegyházra ítéli. 1944. október 6-ától német és nyilas fogságban van Sopronkőhidán, ahonnan az evakuálás során 1945. március 28-án az őrséggel együtt megszökik. 1945. áprilistól 1946. januárig a kiskőrösi szovjet internálótáborban őrzik. Szabadulása után igazolják, de az Magyar Kommunisták Pártja megakadályozza kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba. 1946 szeptemberében nyugdíjazzák.
Volt tiszttársaival, köztük az angolszász kapcsolatokkal rendelkező, ugyanakkor Magyar Közösség-tag Szent-Miklóssy István őrnaggyal való rendszeres találkozásaikra felfigyelnek a HM Katonapolitikai Osztályának nyomozói. Az 1946. december 16-i letartóztatást elkerüli, illegalitásba vonul, de hamarosan felfedik a búvóhelyét; 1947. január 16-án veszik őrizetbe. Az FKgP szétzúzását célzó, ún. köztársaság-ellenes összeesküvési ügyben hamis vádak alapján 1947. április 16-án első fokon halálra, majd május 30-án másodfokon kegyelemből életfogytiglani szabadságvesztésre ítélik. 12 évi raboskodás után 1956. október 28-án a felkelők szabadítják ki Márianosztráról; november 3-án elhagyja az országot, Londonban telepedik le, és házgondnokként tartja fenn magát. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség, majd 1970-ben az Európai Szabad Magyar Kongresszus elnökévé választják.
Kiadja a Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt című 3 kötetes művet, amely 1989-ig titkosítva volt, a Hadtörténeti Könyvtár zárt gyűjteményében elhelyezve.
Londonban hal meg 1976-ban. Sírja az Amerikai Egyesült Államokban, a Berkeley Springs-i Alba Regia Memorial Chapel Cemetery (West Virginia) temetőben található.
Tiszteletére a Történelmi Vitézi Rend 2001-ben emléktáblát állított szülővárosában Sepsiszentgyörgyön, a Kónya Ádám Művelődési Ház falán.