vitéz Vörös János
(Csabrendek, 1891. március 23. – Balatonfüred, 1968. július 23.)

 

Vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere.

Dunántúli szőlőbirtokos családban született. Traiskirchenben végzi tüzérségi hadapród tanulmányait. 1911-ben avatják zászlóssá. Az I. világháborúban tüzértisztként harcol. Az összeomlás után a Vörös Hadsereg soraiban küzd, 1919-ben a Nemzeti Hadseregbe lép át.

1920-21 között a Ludovika Akadémia - a rejtett Hadiakadémi - tiszti továbképző tanfolyamának hallgatója, később az Akadémia tanára. 1934-től vezérkari szolgálatba lép alezredesként. 1938-ban vezérkari ezredes. 1941-től tábornok, 1943-ban altábornagy.

1944. április 19-től (Szombathelyi Ferenc utódaként) a Honvéd Vezérkar főnöke, sokak szerint a német kapcsolatainak köszönhetően. 1944. májustól vezérezredes.

 

A nyilas hatalomátvétel után bujkál, majd átmegy a szovjet csapatokhoz. Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi miniszterévé választják, amit 1945. november 15-ig tölt be.

1949-ben hűtlenség vádjával letartóztatják, lefokozzák, életfogytig tartó fegyházra ítélik. 1956-ban szabadul, ezt követően haláláig visszavonultan él. 1968-ban hunyt el. A kommunista diktatúra bukását követően rehabilitálják.

Vissza