A Vitézi Rend zászlai 1. A zászló, vexillum (lat.): rúdra rögzített, jelképekkel díszített textilia. Kezdetben a katonai csapatok legféltettebb hadijelvénye volt, melyen az uralkodó képét hordozták körül diadalmenetekben. Ebből fejlődött ki a kisebb-nagyobb közösségek szimbolikus színeiből és címeréből összeállított zászlója ( nemzeti színek). Mai formájában a zászló (négyszögletes, színes, címerrel) a hadseregeknél a 9. sz. óta használatos. Mindig személyhez vagy csoporthoz tartozás jele. Különösen a katonai zászlók megtartása, védelme, bármilyen korszakban, hadseregben, stb. megtisztelő feladat, kötelesség. Az (ellenség) zászlainak megszerzése ugyanakkor mindig rendkívüli elismerést, kitüntetést, sőt rangemelést, birtokadományozást váltott ki. A zászlók pusztulékony anyaga miatt a régi korokból kevés eredeti darab (részlet) maradt fenn.
2. Horthy Miklós kormányzó, a vitézek alapító főkapitánya által megalapított Vitézi Rend is elkészítette saját zászlait. A Pesti Hírlap 1929. május 25-i száma, első oldalon lehozott fényképes beszámolóval emlékezett meg arról, hogy Szolnokon felavatták a Vitézi Szék első zászlaját. Az avató és ünnepi beszédet vitéz Szinay Béla altbgy. tartotta a kormányzó és a Vitézi Szék nevében.
3.Jelenlegi a területi vitézi csoportok, alcsoportok zászlóinak elkészítését az illetékes törzskapitány engedélyezi saját hatáskörben az alábbi előírások alapján, aki egyben felelős azok betartásáért. A zászlólap fehér téglalap, zászlórúdra erősíthető fehér színű pártázattal ellátva. A címerek és a feliratok selyem rátéttel, arany és ezüstszínű hímzésekkel készülnek. A zászló mindkét oldalán a szélek piros-fehér-zöld lángnyelvekkel szegélyezettek. A lángnyelvek minden oldalon piros színnel kezdődnek és végződnek, a zászlólap négy sarkában a lángnyelveket zöld színű körcikk választja el. A zászlólapnak a rúdhoz nem illeszkedő, három szabad szélén nemzeti színű selyemzsinórból készült szegés van, két szabad csúcsán aranyszínű selyembojttal. A Történelmi Vitézi Rend központi zászlaja (2014. Mány) Vitézi zászlók (2013. Székesfehérvár)
|