Szent István
a Képes Krónika iniciáléjában

A Vitézi Rend gondolata az ezeréves történelmi múlt alapjára épült, gyökerei visszanyúlnak nemzeti fejlődésünk legrégibb korszakaiba. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták. Szent István hűbéri rendszerében az adománybirtok célja a katonai szolgálat biztosítása volt.

II. Endre megkezdte a kisbirtokos vitézi osztály kialakítását, IV. Béla megerősítette a harcoló hűbéres vitézi elemet. Igen sok érdemes harcost emelt vitézi rangra. Az Árpádok alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a hadirendszer és ezzel párhuzamosan a vitézi osztály is. Rövid háromszáz esztendő alatt kialakult egy közjogi jellegű nemesi rend. IV. Béla már erre az erős nemességre támaszkodhatott az ország felépítésének munkájában.

A lovagi szellem már az Anjouk korában nagy tért hódított. Róbert Károly 1326-ban ötven vitézzel megalapította a SZENT GYÖRGY lovagrendet, amely a király, a haza és az egyház védelmére alakult.

Zsigmond király 1408-ban alapította a magyar vitézségen alapuló második rendet, a magyar SÁRKÁNY rendet. A lovagok fő feladatuknak a lovagi szellem ápolását, a belső viszályok, a pártoskodások elhárítását és a hit védelmét tekintették.

Zsigmond király Sárkány-rendjének jelvénye
(Berlin, Kunstgewerbemuseum)

Vitézi ábrázolás
a Képes Krónika iniciáléjában

A középkor a vitézi magatartást és megjelölést a legelső világi tisztségnek tekintette. Az igazi vitéz az özvegyek és árvák védője és az igazság bajnoka, valamint istenfélő ember volt.

A székelység, a szabad hajdúk, a jászok és a kunok hősi magatartásuk alapján különleges kiváltságban részesültek. A katonai és vitézi teljesítménnyel egybekötött földbirtok gondolata a történelem folyamán alakult ki.

A vitézi eszme tovább emelkedett a történelmünkben. Így a VITÉZI REND életre hívása is a magyar történelem alakulásának természetes folytatása.

Az első világháború ismét időszerűvé tette a vitézi magatartás jutalmazását, ezért vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó 1920-ban a hősi magatartás erényére emlékeztetve, a VITÉZI REND megalapításával újjáélesztette a hagyományokat.

Olyan egyéneket avattak vitézzé, akik a harctereken és a nemzeti felkelések alatt példaadó, személyes bátorsággal állták meg a helyüket, magas kitüntetésben részesültek, vagy önfeláldozó bátorsággal párosult kiváló nemzetszolgálatban tűntek ki. Az igénylőket vitézi telekkel is jutalmazta.

vitéz nagybányai Horthy Miklós
a Rend alapítója és első főkapitánya

A Vitézi Rend főkapitánya
vitézeket avat

Társadalmi állásra és rangra való tekintet nélkül a Vitézi Rend tagjai lehettek mindazok, akik az előírt feltételekkel rendelkeztek. A követelmények, a jogok és kötelességek egyenlőek voltak, a rend tagjai egyforma jelvényt viseltek, és ezáltal a Vitézi Rend nemes értelemben demokratikus jelleget is nyert.

A Vitézi Rend kerete, a vitézi cím, az avatás és a vitézi telekadományozás, valamint a várományosi jog a régi lovagrendek hű másaként felelevenítette azok hagyományait is.

A szovjet megszállást követően a Vitézi Rend Magyarországon nem működhetett, tevékenységét 1945-ben a kormány betiltotta.

A győztes hatalmak Horthy Miklóst tanúként hallgatták ki a nürnbergi perben. Vádat ellene nem emeltek. Emigrációs tevékenységéről önként mondott le "a megosztás elkerülése érdekében". A Vitézi Rend hontalanságban történő újjászervezését 1953-ban vitéz Sónyi Hugó, az NSZK-ban lakó ny. vezérezredes, a honvédség volt főparancsnoka kezdeményezte, akit Horthy 1956. június 18-án megbízott a főkapitány helyettesi teendők ellátásával. amikor a lengyelek megmozdulása felvetette a magyar forradalom kitörésének lehetőségét. A kormányzónak a forradalmunk leverése után bekövetkezett halála és Sónyi súlyos betegsége s elhalálozása új helyzetet teremtett a hontalanságban élő vitézek előtt.

Horthy 1957. februárban bekövetkezett halála után a Vitézi Rend nyugaton lévő tagjai felkérték az 1921. augusztus 21-én elsőként avatott vitézt, József Ágost ny. tábornagy királyi herceget, hogy választás céljából hívja össze a nyugaton élő vitézeket.

A Vitézi Rend törvényhozó testületének, a Vitézi Széknek megválasztását követően a Rend újra megkezdte tevékenységét.

A Vitézi Szék vitéz József Ágost ny. tábornagyot választotta meg a Rend főkapitányának. Az ő érdeme, hogy a Vitézi Rendet 1962-ben felvették a nemzetközi lovagrendek sorába.

vitéz József Ágost
a Rend emigrációs újjászervezője
és második főkapitánya

vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc
a Rend harmadik főkapitánya

A Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus és az annak hatáskörébe tartozó Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága 1962-ben Edinburghban nemzetközileg elismerte a Vitézi Rendet és hivatalos kiadványában a Register of Orders of Chivalry-ben 1964-ben ezt kihirdette. Hivatalos elnevezése: The Knightly Order of Vitéz (A Vitézek Lovagrendje). Jogforrásul, illetve legfőbb védnökéül a magyar Szent Koronát ismerte el.

A második főkapitány 1962-ben bekövetkezett halála után a Vitézi Szék a Tatár-hágó II. világháborús védőjét, főcserkészt, az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus szervezőjét, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredest választotta meg főkapitánynak, aki 85 éves korában, 1977-ben erről a tisztségről betegsége miatt lemondott.

A Vitézi Szék 1977. december 3-án vitéz József tábornagy, királyi herceg unokáját, vitéz József Árpád királyi herceg főkapitány-helyettest választotta meg a Rend negyedik főkapitányává, aki ezt a tisztségét 1993. július 1-éig viselte és ezután előbb a Vitézek Lovagrendjének Nagymestere, majd a Vitézi Rend Legfőbb Előjárója címet adományozta részére.

A Vitézi Szék 2003. február 4-én tartott ülésén meghozott határozatával visszatért a Rend eredeti - vitéz nagybányai Horthy Miklós által megteremtett – szervezeti állapotához, mely szerint a Rend vezetője a főkapitány és ezzel egyidejűleg a legfőbb előjárói tisztséget megszüntette.

vitéz József Árpád
a Rend negyedik főkapitánya

vitéz Radnóczy Antal
a Rend ötödik főkapitánya

A Vitézi Szék 1983. szeptember 17-én - a Vitézi Rend eredeti jellegének megtartása mellett - nemzetvédelmi tagozatot létesített. Ebbe a tagozatba kívánta felvenni mind a hazánkban, mind a külföldön élő magyarság kiváló, a nemzet szempontjából értékes személyiségeit, akik a Rendért is értékes szellemi munkát végeztek.

Az ötödik főkapitány személyében vitéz Radnóczy Antal ny. dandártábornok főkapitányra a Rend hazatelepítésének nehéz feladata hárult, aki töretlen hittel és buzgalommal látott a rendkívül bonyolult feladathoz.

Az elnyomás éveiben megrendült rendi öntudat helyreállításában érdemei elévülhetetlenek. A főkapitányi tisztséget 1993. július 10-től 2003. április 28-án bekövetkezett haláláig töltötte be.

A Vitézi Szék 2003. szeptember 25-én vitéz Hunyadi László helyettes főkapitányt választotta a Rend hatodik főkapitányának.

vitéz Hunyadi László
a Rend hatodik főkapitánya