„Állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben”
2009.09.12.

Ladányi Emese írása és képei

„Mindenkinek meg kell tudnia, hogy nemcsak Don-kanyar volt, hanem Aranyos-kanyar is. 65 évvel ezelőtt, noha tudták, hogy az eredmény végzetes, a magyar honvédek mindvégig becsülettel helytálltak. A magyar csapatoknak 26 napig sikerült helytállniuk 1944 szeptemberében és októberében”, mondta vitéz Pataky.

Beszámolt arról is, hogy a THHB munkájának eredménye nem szegény: 2252 hősi halált halt honvédet sikerült megtalálni, és 42 emlékoszlopot illetve emléktáblát állítottak.

Holló József hadtábornagy, a Magyarországi Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója megköszönte ezt a fáradságos munkát, majd hangsúlyozta, hogy „a sírokban nincsenek győztesek és vesztesek. E véráztatta földön állva magam előtt látom azokat a családokat, akik hazavárták fiaikat, apjukat, testvéreiket. És ezek nem jöttek.”

Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja is jelen volt az eseményen. Bevallotta, hogy büszkeséggel tölti el az a gondolat, hogy ilyen őseink vannak, akik oly hősiesen harcoltak a haza oltalmáért. Majd szólt arról is, hogy e harcokat követően, 45 éven keresztül hallgatni kellett. „A tényt és az értéket nem volt szabad említeni. Vajon a hősi halált haltak mit szólnának, ha ismernék e tényt?” – tette fel a kérdést.

A történelmi magyar egyházak képviselői – György Ferenc katolikus plébános, Nagy Albert ótordai református lelkipásztor és Józsa István Lajos unitárius lelkész – imát mondtak, majd Isten áldását kérték a sírkertre, a benne nyugvókra és a rájuk emlékezőkre.

A Szózat elszavalása majd eléneklése után az Aranyostordai Történelmi Vitézi Rend zászlójának megszentelésére került sor. Miután Szedilek Lenke zászlóanya szalaggal ékesítette a lobogót, Farkas Dénes nyugalmazott unitárius esperes megáldotta a zászlót, amely vitéz Lázár Elemér országos törzskapitány elmondása szerint a tordaszéki magyarság megmaradásának a záloga.

Az eseményt a Szabó Zsombor irányította Alsó-Felső Szentmihályi Vegyes Dalkör énekei, Kiss Csilla, a Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjának éneke, a magyarországi oroszlányi testvériskola diákjainak összeállítása, valamint Ladányi Csilla, a 122. tordai Jósika Miklós Cserkészcsapat tagjának szavalata tette színesebbé.

A megemlékezés utolsó momentumát jelentő koszorúzás előtt az egybegyűltek a székely himnusz eléneklésével gondoltak a temetőkertben eltemetett 240 honvédre.