A hadak útjára lépett vitéz Hajdú Szabolcs
Később Dániába költözik, ahol harminckét évet él. Munkájából kifolyólag bejárja a világot: Olaszországban, Svájcban, Bulgáriában, Venezuelában, az USA-ban, Nigériában, Kenyában is felügyeli, irányítja élelmiszeripari üzemek telepítését. 1998-ban megy nyugdíjba és települ haza. A Fejér megyei Pázmánd községben talál otthonra. Nevéhez fűződik a pázmándi Történelmi Emlékpark megálmodása, tervezése és megvalósítása, országzászlóval, az I. és a II. világháború hőseinek emlékkövével, ’56-os emlékkővel, a kommunizmus áldozatainak mementójával. Az emigrációban, majd azt követően itthon több elismerésben részesül. Megkapja többek között a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az 1956-os Emlékérmet, a Köztársasági elnöki Emlékérmet, a Hazáért Szolgálati Jel III. osztályát. Kézzel varrott nemzetőr karszalagját 1960. januárjában a magyar szabadságharcosok tiszteletének és együttérzésének jeléül a dán ENSZ-diplomata, Povl Bang Jensen özvegyének ajándékozza. (Jensen az, aki 1957 tavaszán kihallgatja a forradalom tanúit, oda menekült forradalmárait az ENSZ Ötös Bizottsága számára és 1957 júniusában megjelentei Előzetes jelentés a magyar üggyel kapcsolatban címmel. Máig tisztázatlan, rejtélyes halálát többen a KGB ügynökeinek tulajdonítják) 1998-ban avatják saját érdem alapján vitézzé Kenderesen. A Történelmi Vitézi Rendben vitézi hadnagyként, székkapitányként, majd törzskapitányként tevékenykedik. Munkáját a Vitézi Rend ezüst érdemkeresztjével (2001), ezüst nemzetvédelmi keresztjével (2005), arany érdemkeresztjével (2016) és arany nemzetvédelmi keresztjével (2021) ismerik el. Bajtársunkat utolsó földi útján 2021. október 19-én (kedden) 13:00 órakor kísérjük el a pázmándi temetőkertben. |
|