A hadak útjára lépett vitéz Hajdú Szabolcs
2021.10.13.
 |
A Vitézi Szék közleménye - 2021. október 12-én, 85 földi esztendőt betöltve hunyt el vitéz Hajdú Szabolcs ny. gépészmérnök, 1956-os szabadságharcos, a Történelmi Vitézi Rend tb. törzskapitánya. 1936. június 6-án született Budapesten. 1956. október 23-án a húszéves esztergályostanuló részt vesz a Bem téri tüntetésen, ahonnan a Kossuth-téri tüntetésre vonul át a forradalmi tömeggel, majd a Rádióhoz, ahol szemtanúja lesz ostromának. A következő napokban kötszert, gyógyszert szállít, sebesülteket hord a Corvin-köz környékéről a kórházakba és kötözőhelyekre. A harcok szüneteiben fegyveres járőrszolgálatot teljesít a II. kerület különböző részein. November 4-én délután testvéröccsével együtt csatlakozik a Széna-téri csoporthoz. A több órán át szünet nélkül tartó szovjet aknatűz felőröli ellenállásukat. A támadó gyalogság bevetése előtt, a parancsnak engedelmeskedve menekülnek el. Folyamatos pergőtűzben szökellnek-csúsznak kapualjtól kapualjig. November 8-ra megszűnik az ellenállás Budapesten. Mivel fegyverrel is harcolt, életveszélyessé válik az otthonmaradás. November 11-én elindulva, kétnapi bolyongás után, a zöldhatáron, toronyiránt haladva lépi át az osztrák határt. Decemberben már segédmunkásként dolgozik Angliában, ahol hat év alatt, munka mellett gépészmérnöki diplomát szerez. |
Később Dániába költözik, ahol harminckét évet él. Munkájából kifolyólag bejárja a világot: Olaszországban, Svájcban, Bulgáriában, Venezuelában, az USA-ban, Nigériában, Kenyában is felügyeli, irányítja élelmiszeripari üzemek telepítését. 1998-ban megy nyugdíjba és települ haza. A Fejér megyei Pázmánd községben talál otthonra. Nevéhez fűződik a pázmándi Történelmi Emlékpark megálmodása, tervezése és megvalósítása, országzászlóval, az I. és a II. világháború hőseinek emlékkövével, ’56-os emlékkővel, a kommunizmus áldozatainak mementójával.
Az emigrációban, majd azt követően itthon több elismerésben részesül. Megkapja többek között a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az 1956-os Emlékérmet, a Köztársasági elnöki Emlékérmet, a Hazáért Szolgálati Jel III. osztályát.
Kézzel varrott nemzetőr karszalagját 1960. januárjában a magyar szabadságharcosok tiszteletének és együttérzésének jeléül a dán ENSZ-diplomata, Povl Bang Jensen özvegyének ajándékozza. (Jensen az, aki 1957 tavaszán kihallgatja a forradalom tanúit, oda menekült forradalmárait az ENSZ Ötös Bizottsága számára és 1957 júniusában megjelentei Előzetes jelentés a magyar üggyel kapcsolatban címmel. Máig tisztázatlan, rejtélyes halálát többen a KGB ügynökeinek tulajdonítják)
1998-ban avatják saját érdem alapján vitézzé Kenderesen. A Történelmi Vitézi Rendben vitézi hadnagyként, székkapitányként, majd törzskapitányként tevékenykedik. Munkáját a Vitézi Rend ezüst érdemkeresztjével (2001), ezüst nemzetvédelmi keresztjével (2005), arany érdemkeresztjével (2016) és arany nemzetvédelmi keresztjével (2021) ismerik el.
Bajtársunkat utolsó földi útján 2021. október 19-én (kedden) 13:00 órakor kísérjük el a pázmándi temetőkertben.