1944 augusztus - Magyarország sorsfordító hónapja
2024.08.25.
Magyarország számára 1944 augusztusa a második világháború legkritikusabb hónapjai közé tartozott, amikor az ország kül- és belpolitikai helyzete drámai fordulatot vett. A hónap immár nyolcvan éve lefolyt eseményei nemcsak az ország háborús szerepét, hanem a belpolitikai helyzet stabilitását is alapjaiban rengették meg.
Előzmények
Az 1944. március 19-én végrehajtott német megszállás következményeként Magyarország külpolitikai mozgástere jelentősen szűkült. A németek célja az volt, hogy Magyarországot a háború végéig a tengelyhatalmak oldalán tartsák.
Német megszálló erők Budapesten, 1944. március 19-én Forrás: Bundesarchiv
Miért tartotta meg Hitler Horthyt a kormányzói pozícióban?
Hitler több okból is ragaszkodott hozzá, hogy Horthy Miklós megtartsa kormányzói pozícióját Magyarországon. Ezek az okok stratégiai megfontolásokon és politikai realitásokon alapultak:
1. Horthy népszerűsége és legitimitása. Horthy Miklós, aki 1920 óta töltötte be a kormányzói tisztséget, rendkívül népszerű és tekintélyű személy volt Magyarországon. Hitler felismerte, hogy eltávolítása komoly belpolitikai válsághoz vezethet, ami veszélyeztette volna Magyarország stabilitását. Az ország lakosságának túlnyomó része és a hadsereg is lojális volt Horthyhoz, így a kormányzó pozíciójának akár látszólagos és átmeneti megtartása segített elkerülni az azonnali ellenállást és káoszt.
2. A látszólagos függetlenség fenntartása. Hitler számára fontos volt, hogy a világ, különösen a szövetséges hatalmak, úgy tekintsenek Magyarországra, mint amely még mindig önálló állam, saját kormányzati struktúrával. Horthy kormányzói pozíciójának megőrzése azt az illúziót keltette, hogy Magyarország önálló, szuverén államként működik, még akkor is, ha valójában a németek irányítják.
3. A német háborús erőfeszítések támogatásának biztosítása. Hitler úgy ítélte meg, hogy Horthyt, ha egyre erőszakosabb nyomással, fenyegetéssel is, de mégis csak irányíthatja. Bízott benne, hogy akár növekvő vonakodással is, de teljesíteni fogja követeléseit. A kormányzónak kifejezetten megtiltotta a lemondást, amit ő emlékirataiban így rögzített: Csatay honvédelmi miniszter, aki Keitellel tárgyalt, előadta, hogy a németek ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormányzó ne mondjon le: ellenkező esetben a szlovákoknak, horvátoknak és románoknak szabad kezet adnak Magyarországgal szemben (Horthy Miklós: Emlékirataim, Buenos Aires 1953. 273. o.)
Veesenmayer átveszi Magyarország irányítását
1944. március 20-i hatállyal a Führer személyesen nevezte ki a Nagynémet Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottjának és követének Edmund Veesenmayert. A teljhatalmon - a katonai alakulatok kivételével - a teljes megszálló apparátus irányítását kell érteni, beleértve a Gestapot és az Eichmann-kommandót is. Az ország teljes közigazgatását az ő irányítása alatt álló magyar bábkormány intézte, azzal a céllal, hogy az ország minden erőforrását, elsősorban gazdasági lehetőségeit, a közös hadviselés érdekében maximálisan kihasználja. Felelős volt a magyar politika minden fejleményéért. Utasításait a birodalmi külügyminisztériumtól kapta. Felügyelte a magyar ipar, mezőgazdaság és katonai erőforrások teljes kihasználását a német háborús gépezet támogatására. Ráadásul erős nyomást gyakorolt Horthyra és a magyar katonai vezetésre, hogy továbbra is aktívan támogassák a tengelyhatalmak háborús erőfeszítéseit. Veesenmayer keményen fellépett mindenféle politikai ellenállással szemben. Megfélemlítéssel, letartóztatásokkal és a német katonai jelenléttel tartotta fenn a rendet. Egyik elsődleges feladata az volt, hogy letartóztassa Kállay Miklós miniszterelnököt (Kállay a török követségre menekülve kerülte el az elfogását és a valószínűsíthető kivégzését. A török kormány a németek erőteljes követelésére sem szolgáltatta ki) és egy Németországhoz hű magyar bábkormányt állítson fel. Rákényszerítette a kormányzót, hogy Sztójay Döme ny. altábornagyot (aki délvidéki szerb családban Dimitrije Stojaković néven született) nevezze ki miniszterelnöknek. Sztójay, aki korábban berlini magyar nagykövet volt, őszinte híve és csodálója volt a Harmadik Birodalomnak, élvezte a német vezető körök bizalmát, és hajlandó volt a teljes együttműködésre.
Edmund Veesenmayer SS-Brigadeführer, Forrás: Bundesarchiv
A kormánytagok túlnyomórészt a németekkel együttműködő politikusokból és katonákból álltak, akik támogatták Magyarország további részvételét a háborúban a tengelyhatalmak oldalán. A Sztójay-kormány tagjai tehát nem pártokat képviseltek, hanem elsősorban a német megszállás érdekeit kiszolgáló politikusok, katonák és technokraták voltak.
Sztójay Döme (Kép forrása: Fortepan/ Uj Nemzedék napilap)
Horthy számára világossá vált, hogy a kormányzati döntéshozatalba alig van beleszólása. Bár névleg továbbra is ő volt a hivatalos államfő, szerepe inkább szimbolikus volt. Ennek ellenére megpróbált rejtett eszközökkel hatni az eseményekre.
A Vörös Hadsereg felzárkózik Magyarország keleti határaira
A hónap elején a szovjet erők már mélyen behatoltak Romániába, és egyre közelebb kerültek Magyarország határaihoz. Augusztus 20-án indították meg a iasi-kisinyovi offenzívát, amely a Vörös Hadsereg egyik legnagyobb és legsikeresebb hadművelete volt a második világháborúban. Az offenzíva célja az volt, hogy megtörje a német és román erőket Moldvában, és előkészítse a szovjet előrenyomulást a Balkán felé. Az hadművelet hatalmas sikerrel járt: a szovjetek gyorsan áttörték a német és román védelmi vonalakat, és mélyen benyomultak Románia területére. Augusztus végére a szovjet csapatok már elfoglalták Moldvát és elérték a Kárpátok vonalát, valamint a Duna menti területeket. Románia északkeleti része és a Besszarábia területének nagy része a szovjetek kezére került. A román kiugrás augusztus 23-án különösen súlyos csapást jelentett, mivel az addig Magyarországgal együttműködő Románia szövetséget kötött a Szovjetunióval és hadat üzent Németországnak. Ez az esemény végérvényesen megerősítette, hogy Magyarország egyedül maradt a keleti fronton, és csak a németekre támaszkodhatott, akik azonban egyre inkább visszavonulásra kényszerültek. A román átállás gyakorlatilag megpecsételte a németek sorsát Romániában, mivel a román hadsereg megkezdte a harcot a német erők ellen, és a szovjet csapatokkal együttműködve folytatta a németek kiszorítását az országból.
Súlyos válság és a katasztrófa jelei
Mindezek hatására a magyar politikai vezetés egyre inkább megosztottá vált. A németekhez hű kollaboránsok, mint Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt tagjai, továbbra is a háború folytatását szorgalmazták, míg a kiugrási szándékot támogató körök titkos megbeszéléseket folytattak a lehetséges menekülési útvonalakról.
A hónap másik súlyos belpolitikai kérdése a magyarországi zsidóság sorsa volt. A megszállás után megkezdett deportálások ugyan július közepén, Horthy beavatkozására leálltak, de a zsidóság helyzete továbbra is rendkívül bizonytalan maradt. A nyilasok, akik egyre nagyobb befolyást szereztek a belpolitikában, továbbra is a zsidóság németeknek való kiszolgáltatását követelték. Augusztusban nem indultak újabb tömeges deportálások, de a zsidóság üldöztetése és gettósítása folytatódott.
Minél inkább közeledett a németek végleges veresége, annál több esélyem nyílt és lassan-lassan, hacsak részben is, visszanyertem bizonyos cselekvési szabadságot – írja emlékirataiban a kormányzó. Hat nappal a román kiugrás után, augusztus 29-én leváltotta Sztójayt, helyére a hozzá lojális Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki. Küldötteim magukkal vitték lemondását előterjesztő kérelmét és ő azt aláírta. Engem is meglepett, de másokat szintén, hogy a „birodalmi meghatalmazott” részéről erre semmiféle lépés sem következett. A már nagybeteg Sztójay visszavonult a közélettől és a politikától, 1945 elején Németországba menekült. Lakatos kormánya azt a megbízatást kapta, hogy mentse, ami még menthető.
Összegzés
1944 augusztusa Magyarország számára a kül- és belpolitikai válság elmélyülésének hónapja volt. Egyértelmű jelek mutatkoztak arra, hogy az ország sorsa megpecsételődött, és a háború végkimenetele elkerülhetetlen katasztrófával fenyeget. Az ország a szeptemberi hónapba lépve egyre közelebb került a teljes összeomláshoz, ami végül 1944 októberében következett be.