Hol sírjaink domborulnak...

A Szatmári-Erdőháton, Fehérgyarmattól délkeletre található Nagyszekeres, amely a második világháború előestéjén már hősi halottat adott a Magyar Hazának Póti Károly szakaszvezető személyében. A Történelmi Vitézi Rend Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei székkapitánysága kiemelt feladatának határozta meg a Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett háborús hősök sírjainak felkutatását és - szükség esetén - a gondozásukat. Az alcsoport 2010. májusban sikeresen felkutatta és megmentette a nagyszekeresi temetőben már alig fellelhető sírját.

vitéz Bacskó György írása, 2010. május

Nem volt könnyű dolgunk, hiszen Póti Károly posztumusz kapta a kitüntetést, mivel 1939.03.15-én a csehek elleni tûzharcban hősi halált halt Kárpátalján (életrajzát lásd itt). Nőtlen lévén utóda nem maradt, és bár hatan voltak testvérek, de az eltelt 70 év alatt sírja és vitézi tette is feledésbe merült.

Vitéz Gál Csaba családi kötődése révén vállalta a sír felkutatását. Első útja az egyetlen fellelhető Póti nevű nagyszekeresi lakoshoz vezetett, aki bár távoli rokonságban állt a keresettel, de csak tovább tudta küldeni őt egy következő rokonhoz, aki szintén ezt tette. Így jutott el végül Tamás Zsigmondné Irénke nénihez, akinek az édesanyja Marika néni, Póti Károly egyetlen még élő testvére. Irénke a több évtizeddel ezelőtt felhagyott régi református temetőben próbálta megmutatni a sírhelyet, de ez csak többszöri próbálkozásra sikerült. A keresését nehezítette a több helyen mellig érő csalán és gaz, az aljnövényzetet alkotó borostyán, ami mindent befutott. Végül a temető hátsó részében a Póti szülők sírjától több mint száz méterre egy öreg tölgy alatt találták meg a hant maradványát. A hely pontosságát megerősítette, hogy a földön még ott hevert a régi fejfa korhadó maradványa.

Póti Károly kidõlt, korhadó fejfája

Miután a helyszínt sikerült azonosítania, vitéz Gál Csaba felkereste Csűri Lajos nagyszekeresi református lelkészt, hogy a Református Egyházközség hozzájárulását kérje a sír gondozásához. Engedélye és a család hozzájárulásának birtokában 2010. május 15-én indult a munka.

Kora reggel hatan érkeztünk szerszámokkal felfegyverkezve a nagyszekeresi régi temető kapujához, ahol szomorú látvány fogadott: gondozatlan temető, hatalmas gaztenger. Az első feladat az úttörés volt a sírhelyhez. A helyszín bejárása után két csapatra oszlottunk. Az első csapat motoros kaszával készített utat a kaputól a sírig, a másik csapat a sír rendbetételét végezte.

Helyszíni bejárás a nagyszekeresi régi temetőben

Először fejszével-csákánnyal a bokroktól, majd a tölgyfa föléhajló ágaitól szabadítottuk meg a hantot. Miután már hozzáfértünk a sírhelyhez, kapákkal az aljnövényzetet és futónövényeket irtottuk ki és szabadítottuk ki a sírt a környezetéből. Félve, hogy a borostyán gyorsan visszanő, fel is ástuk és a gyökerektől-indáktól megtisztítottuk a helyet. A hant megemeléséhez tiszta földet sikerült hoznunk.

A sír környékének megtisztítása

Ezek után felállítottuk az új fejfát, amelyet szintén vitéz Gál Csaba készített, rajta új sírfelirattal, valamint a régi fejfa maradványát is ezen rögzítette. Ezt követően virágok kerültek a friss-tiszta hantra a nemzeti színeket jelképezve, majd kaviccsal kerítettük körbe a most már elkészült sírt. Közben megérkezett Irénke néni, aki hálától könnyes szemmel mondott köszönetet a munkánkért. Elhozta édesanyja levelét, amelyben megküldte neki a Póti Károlyról fennmaradt egyetlen katonaképét és mesélt nekünk a családi emlékekről. A munka végeztével a sírt körbeállva közösen imádkoztunk és mondtuk el a Vitézi Rend hitvallását. Csűri Lajos lelkész úr ez után érkezett a sírhoz, és közösen fohászkodtunk Istenünkhöz. Lelkész úr a beszéde végén megáldotta az egybegyűlteket.

Fohász a Magyar Hazáért és az életét feláldozó katonáért

A Történelmi Vitézi Rend felvállalta a sír gondozását, de ígéretet kaptunk a családtól is a segítségre, és lelkész úr is vállalta, hogy a konfirmandusok minden évben gondozni fogják a sírt, amelyet Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007. szeptember 12-én 68/2007. számú határozatával „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított. Azt a sírt, ahol Hazánkért életét áldozó hős fekszik. Azt a sírt, melyben a nyugvó hőst nem szabad soha felednünk, példaképpé kell állítanunk az ifjúság elé.

A sír felkutatásában és megmentésében részt vettek: vitéz Fekete Ferenc Zoltán székkapitány, vitéz Bacskó György vitézi hadnagy, vitéz Gál Csaba, vitéz Gál Zoltán, Kujbus János VRNT és dr. Bába István László vitézi várományos.

Vissza